Különválás

Nem találom a szavakat, egyszerűen zseniális. Megnéztem az első évadot. Igen jól összerakott történet. Brutálisan szuper... Igazából ha lehetne 1000 kis sárga csillagot adni... Erre igen!

Szerintem kevés ennél megosztóbb széria készült mostanában. Ez a sorozat egy szenzációsan eredeti ötleten alapuló, kicsit sci-fi-s, kicsit irodai drámás, kicsit pszichológiai thrilleres felütésű, de a cselekménye rendkívül lassú és vontatott. Nagyrészt egy olyan épületkomplexumban játszódik, ami sivár, ingerszegény környezetet kölcsönöz a sorozatnak. Sehol egy virág, vagy egy kép a falon, itt minden a funkcionalitásról szól, nem az ott dolgozókról. Hogy mi az a munka és mi értelme van, nos, az az első évad végére sem derül ki. Nincsenek elvarrt szálak, vagy lezárt végkifejlet, pedig ennyi időt eltöltve előtte, az ember várna valami hasonlót. A széria nagyon kétarcú, hasonlóan a főhősünk elméjéhez. Remek az alapkoncepció és a színészekre sem lehet panasz, de a történet sehova sem vezetett addig, amíg bírtam cérnával. A sorozat egyszerre érdekfeszítő és idegesítő. Van, amiben kifejezetten jól teljesít és van amiben egyáltalán nem. Sok hozzászólást, valamint kritikát olvastam róla és próbáltam megszeretni, de ez nem igazán sikerült, így menet közben kaszálnom kellett.

Egy hihetetlen mély, de mégis izgalmas és remek színészi játékkal előadott sorozat a Severance. Ez egy Black Mirror epizód sorozattá formálva és rengeteg tartalommal és érzelemmel megtöltve. A karakterek valódi emberként reagálnak az őket körül vevő világ furcsaságára. Az első évad nem bont ki minden szálat, sőt több kérdést is feltesz, amik valószínűleg csak későbbi évadokban kerülnek kibontásra majd. Mégis olyan erős lezárást adott az évad önmagának, mely olyan drasztikusan változtatja meg a status quot, hogy nehéz kitalálni, hova megy ezután a sorozat.

A második évad harmadik epizódja után jutottam el odáig, hogy már nem bírom magamban tartani, mennyire erősen érződik a Twin Peaks hatása ezen a zseniális sorozaton. Kezdve a kettős lét (doppelgänger/alteregó) ötletével, a realizmust a szürrealizmussal varratmentesen egyesítő hangulaton át egészen a megfejthetetlen, apró utalásokba csomagolt misztikumig, mindenből árad a tévés műfaji korlátokat szétszakító atmoszféra. Eddig ilyet, ennyire intenzíven szerintem csak David Lynch-nél láthattunk, érezhettünk. Vannak sorozatok, amelyeknél a megfejtésekre szomjazik a néző, de akiket egyszer igazán beszippantott a Twin Peaks hangulata, azok jól tudják: ennek a világnak az értéke nem feltétlenül a magyarázatokban, sokkal inkább abban az álomszerű, szürreális atmoszférában rejlik, amitől az éber emberi elme ledobja az ékszíjat, mégis szeretne még többet és többet kapni belőle. Egy biztos: Ben Stiller és csapata nagyon érti és érzi ezt a világot, úgyhogy csak remélni tudom, hogy nem rontják el, mert valódi kis páratlan gyémánt ez a megszokott sorozatok unalmas dömpingjében.