A világ legrosszabb embere

Ez egy lélektani dráma. Nem vígjáték. Csak azért teszik vígjáték kategóriába, hogy többen megnézzék. Ez így egy nagy csalódás volt. Amúgy nem érdemes végignézni, mert semmi nem derül ki a végén.

Joachim Trier filmjének elsöprő sikere nem véletlen Cannes-ban, ahogyan a 2 Oscar-díj jelölése sem. Julie, a fiatal felnőttek modernkori kihívásaival küzdő lány története csontig hatolóan őszinte, megrázóan emberi és minden másodpercében átélhető. T... Teljes kritika

Nem egészen tudtam, hogy miről fog szólni a film. Csak sejteni lehetett az előzetes alapján. A stílusát sem lehetett behatárolni előre, de talán a film megnézése után sem. Romantikus filmnek tűnő művészfilm, de nem az a nagyon elvont, érthetetlen, me... Többgfoghatatlan fajta. Az utóbbi időben sok ígéretes norvég alkotást láttam. A világ legrosszabb embere már a történetvezetéssel is felhívta magára a figyelmet. Prológus, 12 fejezet, majd epilógus, amit már a film elején elárulnak, tehát nem éri meglepetésként a nézőt. Ilyen aspektusban még nem láttam a szeretetet, szerelmet megmutatni. A legjobb szó talán rá a furcsa, de nem az a zavaró furcsaság, bár helyenként igen meghökkentő volt. A főszereplő útkeresése, hibái nagyon emberivé tették őt és életszagúvá a történetet. Nem egy hibátlan ember életét mutatták be. Nem rossz ember az, aki még 30 évesen sem tudja, mit szeretne vagy épp egyik kapcsolatból átlép egy másikba. Sok-sok művészi megoldás volt, amelyek még egyedibbé tették a filmet. Szerettem a különleges zenét. Hogy Oscart nyer-e, azt kíváncsian várom.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Különleges film, elég sokféle érzést váltott ki belőlem. Leginkább a mostani harmincas, negyvenes, esetleg még a húszas éveikben járó nőknek szól, ha elég érettek hozzá. Adott egy harmincéves lány, aki előtt mintaként lebeg az édesanyja, nagymamája, ... Többdédnagymamája példája, mely szerint ennyi idősen már anyukaként kellene élnie mindennapjait. Julie azonban útkeresésben van, próbálja megfejteni, ki ő, mi teszi boldoggá, mit is szeretne elérni ebben az életben. Néha kissé kétségbeesetten hajszolja a boldogságot, emiatt követ el hibákat. Nem tudatosan él, inkább pillanatnyi érzések vezérlik, emiatt hoz rossz döntéseket. Szakmailag és a magánéletében is keresi a helyét, nem a társadalmi konvenciók szerint akar élni, sőt, ezektől elég mereven el is zárkózik. Minden botlása ellenére Julie végig önazonos marad, és bátran néz szembe minden helyzettel. Pont attól tudunk vele azonosulni, hogy nagyon emberi, esendő. A film nagyon sok kérdést tesz fel, amikre aztán szerencsére nem igazán kapunk választ. Talán, mert nincs is rá jó válasz. Nagyon szükség volt erre a filmre akkor is, ha vannak hibái. Ennek ellenére nagyszerű, mert nem a hagyományos női szerepet mutatja be, hanem mer más lenni. Julie története a mi történetünk, azoké a nőké, akik harminc vagy akár negyven évesen is önmagukat keresik, és nem engedik, hogy a megszokás gúzsba kösse őket, hanem mernek ugrani, önmagukért, a boldogságért.