Régóta szerepelt ez a produkció, a megnézendő filmek listáján, de valahogy az előzetes megtekintése után mindig elhalasztottam, még akkor is, ha számos pozitív kicsengésű véleményt olvastam, vagy hallottam róla. Az előzetese alapján a legtöbbször az jött le számomra, hogy kimondottan rosszul öregedett filmhez lesz szerencsém. A kíváncsiságom azonban általában felülírja a kezdeti ellenszenvemet, ez a film is sorra került az elmúlt napokban, és kimondottan vegyes érzelmeket váltott ki belőlem a végeredmény. Na de nézzük, hogy milyen is volt az Evilspeak címre keresztelt film.
Kezdjük a negatívumaival. Az már a film előzeteséből erőteljesen érződött, hogy elég masszívan eljárt felette az idő. Ezt elsősorban a számítógépes effekteknél lehetett leginkább érezni. Valahogy a legtöbb ilyen korú film esetében ezen hibák felett könnyebben szemet tudok hunyni, még egyfajta nosztalgia-érzés is magával ragad, de ennél a filmnél nem így volt. Talán azért, mert itt sokkal frekventáltabban és nyomatékosítva kapjuk meg a számítógépes jeleneteket, talán egy kissé át is billentek a készítők egy bizonyos képzeletbeli határon, emiatt éreztem ezt jóval nagyobb gondnak, mint általában. Egy másik negatívum is ehhez kötődik, méghozzá a történet összekapcsolása a technikával. Valahogy ez is sokkal nehezebben ment át azon a bizonyos szűrőn, és emiatt sokkal kevésbé éreztem azt, hogy képes lenne a film története magával ragadni.
Viszont mindenképp érdemes azt is megjegyezni, hogy a film történetének csupán egy részét hálózzák be a számítógépes jelenetek, egy másik, de legalább annyira jelentős részében pedig az emberi érzések és érzelmek visszafojtásának van jelentős szerepe. Na, ez az a része a filmnek, ami kimondottan erősre sikeredett és ez elsősorban a főhőst alakító Clint Howard színésznek köszönhető. Szerintem az, aki olvasta Stephen King: Carrie című regényét, vagy látta annak az 1976-ban filmre vitt Brian De Palma filmváltozatát, fellelhet némi hasonlóságot azzal kapcsolatban, hogy milyen az, ha betelik a pohár, és szabadjára engednek egy pusztító erőt. Nos, ez itt is megvan, és a film utolsó pár percében olyan vérengzést kapunk, amitől egy horror-rajongó megnyalja mind a tíz ujját. Ráadásul mindezt nem is akármilyen minőségben tárják elénk. Meg is lepődtem, hisz a film szinte a végéig nem is sejteti, hogy efféle kivitelezést kaphatunk majd a zárásaként.
Tulajdonképpen a film szinte legtöbb szereplőjét dicséret illeti, mert kimondottan jól hozták a rájuk írt karaktereket. Egy másik elég érdekes aspektusa a filmnek, a zene. Legtöbbször egy másik, kimondottan nagy klasszikus jutott róla az eszembe, méghozzá az 1976-os Ómen című film, csak itt már annyira erőteljesen lett ez is a néző felé tálalva, hogy néhol már talán kissé sok is volt (úgy értem, hogy nem nagyon voltak átmenetek a zenéjében), és ez talán egy kissé már zavart is benne.
Mindent egybevéve, egyáltalán nem bántam meg a ráfordított időt, és sok esetben meg is értem az emberek véleményét a filmmel kapcsolatban, akik kimondottan sok dicsérettel éltetik az Evilspeak című produkciót. Bőven voltak benne értékelhető dolgok, de mivel számomra akadtak negatívumai is, így csupán egy erős közepesre tudom értékelni.
52 Evilspeak (1981)
Stanley egy katonai középiskola kadétja, ám a diáktársak és a tanárok is folyton megalázzák. Elhatározza, hogy bosszút áll és egy számítógép segítségével megidézi a... több»
