Chadwick Boseman Forever

2022.11.14 22:14 Artemisia Olvasottság: 314x

8

Chadwick Boseman 2020-ban bekövetkezett halála megrendítette a világot. Nemcsak egy nagyszerű ember és színész távozott tragikus hirtelenséggel, hanem az MCU is elveszítette az egyik alapkövének számító hősét, a Fekete Párducot. A 2018-as Fekete Párduc-film hatalmas sikere és a kultusz, ami köré épült, egyértelművé tette a folytatás igényét, szükségét. Chadwick váratlan halála ugyan mindent felforgatott, de a Marvel a lehetetlen helyzet ellenére elkészítette a folytatást Chadwick Boseman és T'Challa nélkül, a film mégis róla szól, minden képkockában kimondva-kimondatlanul ott van.

A film egy ünnepélyes és végtelenül tiszteletteljes főhajtással indít. Szűkszavúan, érzékenyen és áhítatosan tájékoztat T'Challa betegségéről és haláláról, aztán egy olyan gyönyörű szertartás keretében adja meg a végtisztességet a karakterének, amitől megszakad a szív. Tisztán érezhető, hogy Ryan Coogler és az egész stáb beletette a szívét ezekbe a képsorokba.

T'Challa halála után a gyász megmarad, mint központi téma. Shuri mindennapjait kitölti a bátyja elvesztése miatti fájdalom és önvád, Wakanda a királyát és védelmezőjét gyászolja. Ramonda királynő vállát pedig a fia által hagyott űr kitöltése, a csonka család egyben tartása és Wakanda politikai helyzetének egyensúlyban tartása egyaránt nyomja. Mély családi dráma ez a gyász feldolgozásáról és az újrakezdésről, de közben nem felejt el Marvel-filmnek lenni sem. A Wakanda vibránium-készleteire pályázó országok mellett egy sokkal hatalmasabb fenyegetés is feltűnik a színen: Namor, a szintén vibrániumban gazdag vízalatti királyság, Talokan uralkodója, aki minden eszközt kész bevetni, hogy a saját oldalára állítsa Wakandát világhatalmi törekvésében.

Ryan Coogler egy jól működő történetet épített fel, noha az akció némileg háttérbe szorul. Jót tett a történetnek, hogy több időt fordít a karaktereire és a lelki folyamatokra. Shuri karaktere egy előző megjelenéseiben kissé komolytalan, néhol idegesítő is volt, és mindig T'Challa árnyékában láthattuk. Most azonban főszereplőként van jelen, így kénytelen volt "felnőni" a karakter. Ezt pedig szépen meg is oldotta a forgatókönyv, ugyanis kellőképpen elmélyítették Shuri jellemét és komoly fejlődési ívet adtak neki. Shuri nemcsak egy gyászoló testvér, hanem egy olyan válaszúttal néz szembe, amire talán fel sem lehet készülni. Vajon leendő uralkodóként az indulatai és a bosszúvágya fogják vezetni és kíméletlen lesz, mint a Koncoló és az apja, vagy a rossz érzéseket leküzdve kegyes lesz, mint a bátyja és az anyja? Wakanda védelmezőjeként kinek az érdekeit teszi majd előre, a sajátjait vagy a népét? Letitia Wright pedig meglepő rátermettséggel helyt áll a szerepben és igazi, emberi érzéseket visz az alakításába.

A másik sarkalatos pont Namor (Tenoch Huerta) karaktere. Namor háttérsztorijának, életútjának és indítékainak bemutatása zárójelbe teszi azt, hogy főgonoszként van jelen, hiszen ahogy Thanos esetében, úgy itt is csak nézőpont kérdése, hogy Namor valójában gonosz-e vagy sem. Emellett pedig Namor és Shuri remek tükröződései egymásnak: egyszerre egymás tézisei és antitézisei, két nagyon hasonló életút, mely ugyanoda vezet, mindössze egyetlen döntés, hogy ki mivé válik. A visszatérő szereplők közül Okoye (Danai Gurira) szála a legerősebb, bár egy kicsivel több játékidőt is elbírt volna, ahogy T'Challa szerelme, Nakia (Lupita Nyong'o) is visszatér, igaz, az ő nagy pillanatára a stáblistás jelentig várni kell.

Az első részhez hasonlóan gyönyörűek a Wakandában játszódó jelenetek, amire Talokan futurisztikus látványvilága is ráerősít. A hangzásvilág ismét Ludwig Göransson zseniális zenéjét dicséri, azonban rap-slágerekre ezúttal ne számítsunk: lassú, ünnepélyes és melankolikus zene kíséri a filmet, aminek ismételten szerves részét képezik az afrikai törzsi dallamok.

A látványos és feszült finálé után pedig megható flashback jelenetekkel búcsúzunk Chadwick Bosemantől. Vele kezdődik és vele végződik a film, mely teljes egészében az ő tiszteletére készült és neki állít emléket. A Fekete Párduc: Vakanda, légy áldott! a valaha volt legszebb emlékállítás, amit egy színész csak kaphat. Chadwick Boseman, nyugodj békében, és légy áldott!