A Napóleon egyszerre akar mindenről is szólni, de végül csak egy trailernek hat a francia császár komplikált életéhez. A film tempója hihetetlen gyors, azonban nem felépített eléggé, és sajnos nagyon csapongó. Nem unalmas, de nem is érdekes.
Ezt rögtön az első jelenetben érezzük, hisz a francia forradalom bonyolult körülményein körülbelül 10 perc alatt futunk végig, ezzel biztosítva, hogy semmire se emlékezzünk ebből az Európát megrengető pillanatból. Én értem, hogy egy ilyen (saját sorozatot érdemlő) történelmi eseményt nem könnyű belezsúfolni a sztoriba, de felmerül a kérdés, hogy minek rakjuk bele egyáltalán, ha nem számít semmit? Ez egy visszatérő dilemma lesz a filmmel kapcsolatban, mert a narratíva nem követ semmilyen ívet vagy mesélési struktúrát. Dolgok történnek gyors vágásban, majd más, független dolgok történnek, és így tovább. Nincsenek nagyon visszatérő mellékkarakterek, a háborús konfliktusok hanyagul be vannak dobva, csak hogy két jelenet után minden jelentőséget elveszítsenek, és instant elfelejtődjenek. Bizonyos karakterek be vannak mutatva feliratokkal, csak hogy utána soha többet ne találkozzunk velük.
Főszereplőnk orosz hadjáratának a végét nem is látjuk, csupán egy összegzést kapunk. Ez majdnem a legmeghatározóbb hadjárata Napóleonnak, és a film ugyanúgy félredobja 10 perc játékidő után, mint minden más történelmi eseményt. Arról ne is beszéljünk, hogy a film legfontosabb csatájában egy eső miatt csúszott Napóleon támadása, de sosem tudjuk meg, hogy ez miért volt probléma egyáltalán. (Ha valakit érdekel, az ágyukat nem tudták mozgatni a sárban...) Miért volt ez benne a filmben, ha nincs is idő kifejteni? Ezért lett volna jobb, ha a történetünk inkább egy rövidebb és koncentráltabb sztorit mesélt volna el: vagy Napóleon személyes és családi életére fókuszáljunk, vagy a grandiózus késői hadjáratait nézzük, vagy esetleg felemelkedésébe kapjunk bepillantást. Jelenleg fele csatajelenetes, fele szerelmi viszonyos sztorit kapunk, amivel szerintem mindenki rosszul járt.
A szerelmi élete a címszereplő karakternek hihetetlen repetitív jeleneteken keresztül sikerült elmesélni, ami azért is vicces, mert egy kiváló színészpáros, Joaquin Phoenix és Vanessa Kirby két érzelemmentes és visszafogott karaktert ad elő, akiknek házasságnak alig nevezhető haláltusáját nézni minden volt, csak érdekes nem. Ezek a jelenetek vagy hanyagul lettek megírva, vagy a fontosabb részeik a vágóasztal alján végezték.
A gyors tempó ellenére a film vontatott, és végtelennek hat, még annak is, aki ismeri a sztori végét. Az a hatás, mintha egy középiskolás felelést filmesítenének meg Napóleon fontosabb momentumaiból, ahol a felelő csakúgy kiönt mindent, ami eszébe jut a témáról, hogy jó értékelést kapjon.
De a filmművészet szerintem ennél többet érdemel, Wikipédia szócikkből nem lehet csak úgy mozit csinálni, kell egy jó rendező egy vízióval, egy üzenettel vagy valamivel, amiből sztorit lehet kovácsolni. Bele kellett volna nézni a címszereplő életébe és lelkébe, mi az, ami motiválja, mi az, ami előrevitte, és mitől veszett az el, és mindezt filmnyelvi eszközökkel bemutatni. Ridley Scottról beszélünk, sz'al amúgy sem várom el, hogy történelmileg egy kicsit is hiteles alkotást nézzek, de azt igen, hogy grandiózus és magával ragadó sztorit kapjak. Ez nem történt meg. A Waterloo marad a Napóleonos film, amit ezentúl is ajánlani fogok.
61 Napóleon (2023)
akció | dráma | életrajzi | háborús | kaland | történelmi
Miközben a szívós és rátermett francia hadseregparancsnok, Bonaparte Napóleon (Joaquin Phoenix) gyakorlatilag pillanatok alatt Franciaország császárává emelkedik, egyúttal... több»
Szereplők: Joaquin Phoenix, Vanessa Kirby, Tahar Rahim, Rupert Everett, Ludivine Sagnier
