Csacsi öreg medvém, mit tettek veled

2023.12.20 16:51 Kóborló Olvasottság: 312x

8

A 2022-es év végén hatalmas hírként röppent fel az interneten, hogy egy bizonyos Rhys Frake-Waterfield (alias Rhys Water) horrorköntösbe csomagolja a Százholdas pagonyt és annak egyes karaktereit, többek közt Micimackót, Malackát és Róbert Gidát (a pagony többi szereplőjére egyenlőre nem lehetett lehetősége, ugyanis azok jogait egyenlőre még a Disney felügyeli). Szerintem a legtöbb horrorrajongó szinte biztos, hogy felkapta a fejét egy efféle hírre, de megkockáztatom, hogy azok is megrökönyödtek a hír hallatán, akiknek egyáltalán nem a szívük csücske a horror műfaj. Tehát nyugodtan kijelenthető, hogy a Micimackó: Vér és méz kapcsán sikerült a készítőknek beindítaniuk egy olyan félelmetes reklámkampányt, ami elképesztően sok emberhez juthatott el. Jómagam sokáig megpróbáltam elhatárolódni eme filmtől, de amikor azt olvastam, hogy a rendezőnek rengeteg terve van arra, hogy miként ültessen át más egyéb disney-s meséket hasonló horrorfilmekbe, be kell hogy valljam, kissé kíváncsivá tett engem is a végeredmény. Szóval búvármaszkot fel, és merüljünk jó mélyre a filmgyártás trash-tartályában. Lássuk hát, hogy milyen is lett a Micimackó kórhatáros feldolgozása!

Véleményemet azzal kezdeném, hogy remélhetőleg a készítőknek nem sikerült annyira sok embert becsapniuk azzal kapcsolatosan, hogy bárki fejében akár csak egy percre is megfogalmazódhatott volna az a gondolat, hogy jelen filmünk bármilyen szempont szerint is egy minőségi horrorfilmként fog muzsikálni (bár olvasva a rengeteg negatív véleményt a film alatt, sajnos nagyon is úgy néz ki, hogy többen is bedőltek ennek). Mondjuk azért azt el kell hogy ismerjem, hogy egy egész pofás kis előzetest kreáltak a filmnek, amiből nem feltétlenül jöhetett le a nézőknek az, hogy a Micimackó: Vér és méz egy hatalmas trash film lesz. Merthogy igen, a Micimackó: Vér és méz egyértelműen a trash kategóriába tartozik, és emiatt igencsak szűkösnek nevezhető az a filmnéző réteg, akik szeretik is ezt a műfajt. Jómagamat sem sorolnám ide, bár azt be kell hogy valljam, hogy néha baráti társaságban olykor-olykor felénk is becsúszik egy trash alkotás.

A film ötlete számomra kellően kreatívnak tűnt ahhoz, hogy ne váltson ki belőlem instant utálatot, ráadásul ahogy elkezdtem nézni a filmet, meg is lepődtem azon, hogy egész jól sikerült megfogniuk a készítőknek azt a fajta megvilágítási technikát, ami nagy mértékben hozzásegíthette volna a filmet egy jóféle nyomasztó atmoszféra megteremtéséhez. Aztán megjelent Micimackó és Malacka, és egyből bedobtak abba a bizonyos trash tartályba. Innentől kezdve pedig igencsak kevés értékelhető pillanattal rendelkezett a film. Kezdve azzal, hogy a filmbéli karakterekről messziről sugárzik az, hogy hát ők másra nem szolgálnak majd ebben a filmben, csakis arra, hogy majd valamelyik joglejáratós Disney figura véget vessen szenvedéseiknek (ezzel kapcsolatban számomra csak a történet befejezése okozott némi kis meglepetést). Sajnos a filmbéli karaktereknek az összes színészi alakítása kimerült abban, hogy megpróbálják sikítozással távol tartani a mi kis (avagy nem is annyira kicsi) Micimackónkat, vagy a csupán röfögésig ledegradált Malackánkat. Tehát történetileg a legvégén látható meglepetésen kívül semmi újdonsággal nem szolgált a film.

Viszont nézzük meg, hogy miként gondolkozott a film rendezője arról, hogy vajon miként is néznének ki sokunk kedvenc Disney figurái horrorköntösbe bújtatva. Talán ezen lepődtem meg a legjobban, merthogy ha félelmetesre nem is sikeredtek, de azért elég hatásosak lettek a maszkok. Reménykedtem, hogy inkább efelé akarják terelni a filmet, és nem próbálkoznak meg a CGI technikával, bár ha azt nézzük, hogy a film becsült költségvetése közel 100.000 dollár volt csupán, akkor lehet, hogy arra már nem futotta volna. Sajnos az elhalálozások kivitelezésén látszódott sok esetben az, hogy nagyon alacsony volt a filmre szánt költségvetés, emiatt pedig próbálkoztak egyes jelenetek megalkotásakor kreatív ötletekkel előállni (amit jómagam persze mindig értékelek), de ezek végül csak rontottak az összképen.

Talán a film legnagyobb baja az volt, hogy maga a rendező sem akarta a trash műfajába sorolni jelen alkotását, hisz számos jeleneten látszódik, hogy valóban próbálkoztak egy olyan horrorfilmet összehozni, amelyet az előzeteséből gondolhattunk volna. Viszont végül a film sikeres lett, persze csak anyagilag, kritikailag messze lepontozták, és ez utat nyitott a készítőinek arra, hogy 2024-ben egy immáron nagyobb költségvetésből elkészíthessék a folytatását. Jómagam csakis a trash-faktora és a megvilágításai miatt adok neki egy halovány két csillagocskát, és csak abban reménykedek, hogy a folytatására talán a humort is beleszövik, ami már ezen a filmen is igencsak sokat segíthetett volna.