Az Eo egy karaktermentes sztori, melyben egy szamár viszontagságain keresztül kapunk bepillantást az emberi magatartásba és az állatokhoz fűződő viszonyunkba. Nem egy komplikált narratíva ez, egy epizodikus történetet mesél, mely pontosan azokat az elemeket emeli ki, amikre számítani lehet egy ilyen filmnél, sok meglepetéssel nem szolgál. De az Eo célja szerintem az, hogy kicsit elgondolkodjunk a témájáról, nem az, hogy egy szamár kalandjait figyeljük.
Ezt teszem ezért én is. Érdekes dilemmákat látok a filmben, egyrészt a készítők nagyon ügyesen használtak egy olyan állatot, amire nagyon könnyű volt minden nézőnek majdnem bármilyen mélyebb személyiséget projektálni. Teljes mértékig humanizáltunk egy olyan lényt, ami nagyon alap dolgokat tud csak kifejezni a környezetéről vagy vágyairól. Már azzal is, hogy vágyaknak nevezek alapvető biológiai folyamatokat, én is ebbe a csapdába estem, de hát mért ne esnék? Emberek vagyunk, az empátia alapvető elem az emberi magatartásban, pont egy olyan dolog, ami elválaszt minket az állatoktól, amik ezt valószínűleg csak elvétve érzékelik.
Ezért nehéz egyáltalán kitalálni, mi lenne főszereplőnknek a legjobb. A film alatt számos különböző helyen megfordul, voltak barátságosabb kertek, volt, ahol dolgoznia kellett, volt, ahol az egyetlen valódi gazdájával lehetett együtt. Na de mi kell egy szamár boldogságához egyáltalán? Létezik ilyen dolog a fejében egyáltalán, hogy boldog, úgy, ahogy egy ember boldog? Nem valószínűleg, de attól még maximalizálhatjuk az ehhez fűződő hormonok termelését, azzal, hogy minden igényét kielégítjük. Csak nem igazán tudjuk ezeket az igényeket, és hát lássuk be, az emberek nem mindig értelmezik helyesen az állatok testbeszédét, sokan még saját kutyájukat sem ismerik eléggé. A film egy pontján hősünk egy cirkuszi akrobatikus mutatványának része, és vele lakik egy trailerben az előadások mellett. Azonban, demonstrációk nyomására, elviszik ettől az artistától, aki eddig etette, tisztította és simogatta. Ezt követően nem nagyon került hasonlóan jó helyre szamarunk, szóval lehet, hogy neki mégiscsak a cirkuszi környezetben a legideálisabb az élete? Rossz neki, hogy dolgozni kell, vagy mozdulatokat kell tanulnia? A túlbuzgó demonstrátorok akciója, mintha pont az ellentétét eredményezte volna annak, amit akartak.
Itt visszatérünk megint oda, hogy az embereknek nem igazán van fogalmuk az állatokról. A Eo több pontján is látjuk ezt, hisz van pár gonosz figura, akik elég undorító dolgokat tesznek velük. Ugyanakkor, a készítők nem mentek el teljesen vegánba, és nem adtak a szánkba üzeneteket. Sőt, még kis művészi részletek is voltak, olykor vörösbe fordult a film, és az ember állati újraértelmezéseit ismerjük meg, legyen az egy Boston Dynamics kutyarobot, vagy egy szúnyogszerű drón. Ezek megpróbáltak még több tartalmat tenni, egy meglepően üres filmbe, melynek egyetlen erénye témájának tág értelmezhetősége.
Az Eo egy érzelmes, de kissé lassú és sztorimentes film, mely pillanatnyi érdekességeket láttat egy állatoknak barátságtalan valóságból. Egyszer érdemes megnézni és elgondolkodni róla. A szomorúság elengedhetetlen.
80 IÁ (2022)
A világ titokzatos hely, ha egy állat szemével nézzük. Balthazar egy szürke, melankolikus tekintetű szamár, aki életútja során jó és rossz emberekkel találkozik, örömöt és... több»
Szereplők: Isabelle Huppert, Mateusz Kosciukiewicz, Lolita Chammah, Sandra Drzymalska, Lorenzo Zurzolo
