Amikor megláttam az első gyönyörű filmkockákat, és meghallottam a csodálatos zenét, annyira megörültem, úgy gondoltam, különleges élményben lesz részem.
Mesebeli tájakon jártunk, a folyópart, az erdő, a kastély, a korabeli díszletek, öltözetek, mind-mind lenyűgöztek. A zene is megadta hozzá a korhű hangulatot.
Engem nem zavart, hogy ez Shakespeare Hamlet c. színművének újragondolása, mivel az eredetit már szóról szóra ismerem, teljesen el tudok tőle vonatkoztatni, úgy fogtam fel, mint valami mesét.
Csak hát ez az újragondolás nem sikerült. Mármint Ophelia (Daisy Ridley) életének szemszögéből.
Ennek a filmnek a mozgatórugója az elejétől a végéig Gertrude (és ikertestvére, Mechtild) volt Naomi Watts lenyűgöző alakításában. Kezdődött ott, hogy ő tényleg szerette a királyt (Nathaniel Parker), de az elhanyagolta, elutasította őt, szerette a fiát, Hamletet (George MacKay), szerette Opheliát (Daisy Ridley). Erényes nőként sokáig ellenállt Claudiusnak (Clive Owen), de aztán csak engedett végül az ostromló vágyaknak. Szerintem itt ő volt a főszereplő, az ő tragédiája volt a hangsúlyos, ami végigvonult következetesen az egész filmen, ráadásul kettős szereposztásban. Elvesztett mindenkit, akit szeretett, ráadásul ikertestvérének egy külön is erős személyisége, titokzatos sorsa volt, amely az övével szorosan összefonódott.
Ophelia csak szemlélője, megismerője volt a titkoknak, csak sodorták magukkal az események, nem igazán volt főszereplője a történetnek, mint ahogyan Hamlet sem, és Claudius sem.
Bár a fiatalok sebtiben összehozott titkos házassága az Énekek éneke becsempészésével nagyon romantikus volt, de a szerelmi szál nem volt hosszasan, szépen kidolgozva, csak inkább bele-belekaptak. Pedig a színészek mindketten jól játszottak.
Nagyon tetszett Daisy Ridley természetessége, semmi mesterkélt játszás nem volt benne, mégsem tudott számomra főszereplővé válni karaktere egysíkúsága miatt.
Pedig ez egy jól kitalált és következetes történet volt a királyné és nővére szövevényes szállal, és akár jó is lehetett volna.
De a végén belesűrítettek mindenféle légből kapott ötletet a nézők kegyeit keresve. Kezdve a Rómeó és Júliából ellopott méregivási jelenettel, a felesleges kardvívásokkal, a na, akkor öljünk halomra mindenkit látvánnyal. Ezeket már nagyon túlzónak és zűrzavarosnak találtam.
Aki a happy endet szereti, annak a legeslegvége szép befejezést tartogatott. Talán ez az egyetlen jelenet, ami tényleg magáról Ophelia életéről szólt, bár nekem ez már nem illett ide egy ilyen komor stílusú filmbe, de elnézem, mert a nézők legtöbbje ezt szereti.
A pontozásnál sokáig morfondíroztam magamban, de a látvány és a zene, valamint Naomi Watts erős, kettős karaktere és kitűnő játéka miatt megadom a 4 csillagot.
UTÓIRAT:
Nem tudom, van-e itt olyan néző közöttünk, aki még sohasem látta, illetve olvasta Shakespeare Hamletjét. Ha igen, akkor neki FELTÉTLENÜL azt ajánlom, hogy először az eredeti művel kezdje, és csak utána nézze meg ezt a meseszerű filmet, így nem fog csalódni (mármint a műben), mert azt nem venném a szívemre.
61 Ophelia (2018)
dráma | romantikus | thriller
William Shakespeare egyik alapdrámájának újszerű feldolgozása avagy A Hamlet kicsit másként. Az eredeti történetet a dán királyfi feleségének, Opheliának a szemszögéből... több»
