Nem vagyok a nagyívű egész életes történelmi eposzok szerelmese, és valahogy a gésák különös világa se izgatja a fantáziámat, de mostanában nagyon készülünk Japánba, és az asszony ennek praktikus okán lejátszásba küldte ezt a filmalkotást, amit magamtól nem valószínű, hogy megnézésre kiválasztottam volna. Összességében azonban nem bánom, hogy így történt.
Ken Watanabe és Wim Wenders mostani szuper filmjének főszereplője, Koji Yakusho hozta a kiváló színészi teljesítményt, a helyszínek pedig Japán, elsősorban Kiotó több megkerülhetetlen emblematikus turistalátványosságát érintették. Nagy jó pont jár ezért, hogy nem valami Hollywood-alsói díszletek között, hanem valódi helyszíneken forgattak. Cserébe azt is szívesen megbocsátottam, hogy a két főszereplőnő valójában kínai volt, ami nem bizonyult zavarónak vagy hiteltelenítőnek.
A történet számomra nem volt könnyen elviselhető, hasonló nyomasztásra jó pár évtizeddel ezelőttről emlékszem, amikor valami általános iskolai pedagógiai kiszúrás keretében meg kellett néznünk az Árvácska című filmet, ami emlékeim szerint az összes percében egy szerencsétlen sorsú kislány válogatott bántalmazásáról szólt. Lehet, hogy többről, de tizenpár évesen ennyi jött át. Na ez valamivel kevésbé volt non-stop szívás, de sok párhuzamot éreztem, volt egy egyjegyű éves életkorú kislány, akit a szülei eladnak, és többszörös közvetítéssel, emberkereskedelmi láncon keresztül kiköt egy okijában (ilyen gésa ház), a testvére meg ugyanabban, vagy valamelyik szomszédos hanamacsiban egy másik házban. Nyilván az egészben nincs semmi konszenzualitás vagy tisztesség, de hát így járt, innen az élete igen kiszolgáltatott, alázzák, átverik, kihasználják, csak bírja a néző idegileg. Persze kiváló szakember lesz belőle, és kialakul egy pozitív vonulata is a történetnek, de azért ez a szakmai szárnyalás nyilván egy szabadságfosztott környezeten belül értendő. Az ország közben átesik a második világháborún, ami relatíve áttételesen mutatkozik meg, például a film utolsó harmadában-negyedében amerikai befektetők követik a korábbi amerikai katonákat.
A kivitelezés nem hagy maga után kívánnivalót, de nekem nem zsánerem az ilyen nagyregényből írt nagyfilm, ami valójában nem fogalmaz meg jelentős gondolatokat és érzéseket, csak hömpölyög mint egy túlméretes romantikus női regényfüzet, úgyhogy díjeső ide vagy oda, 4 csillagot tudok rá felajánlani.
86 Egy gésa emlékiratai (2005)
Az ezerkilencszázhúszas években járunk, mikor egy szegény család odaadja a lányát egy gésaháznak. Bármilyen gonoszul is bánnak vele, a lány, Chiyo nem hagyja magát, és nem... több»
Szereplők: Ken Watanabe, Michelle Yeoh, Ted Levine, Zhang Ziyi, Cary-Hiroyuki Tagawa
