Garfield, a világ legnépszerűbb macskája hosszú kihagyás után tért vissza a mozikba. A lusta szőrgombóc persze eddig sem volt tétlen: ahogy 1978 óta folyamatosan, az eltelt időben is jelentek meg képregények, valamint rajzfilmsorozatok, rajzfilmek a főszereplésével.
A korábbi (2004-es és 2006-os) félig élőszereplős, félig animált filmek után most ismét egy animációs filmben láthatjuk viszont Garfieldot, mégpedig az Eszeveszett birodalom és a Csodacsibe rendezője, Mark Dindal jóvoltából.
Ami rögtön szemet szúr Mark Dindal animációjával kapcsolatban, az az, hogy Garfield teljes mértékben megújult, modernizálódott és abszolút a 2024-es ízlésvilághoz lett szabva. Értsd: a köztudottan lusta, cinikus humorral rendelkező Garfield egy pörgős, akciódús kalandfilmbe keveredik, a sztoikus nyugalmat és cinizmust felváltja a kamaszos duzzogás, a végtelen farkasétvágyat az apakomplexus, a képregényszerűséget a hollywoodi szájíz.
Egy gyerekkori traumával indít: a pár hetes bébi Garfield apjával, Vic-kel kóbor életet él (noha képregényes alapjait tekintve Garfield egy olasz étteremben született, majd egy állatkereskedésbe került). Egy éjszaka apja egyedül hagyja egy sötét sikátorban, a kis Garfield azonban felfigyel a szemközti étteremben magányosan vacsorázó Jonra. Belopódzik, felfalja Jon és a többi vendég vacsoráját, szerelem első látásra, Jon hazaviszi magával, és kezdődhet a nagy lustálkodások és nagy lakomák sorozata. Mindezt, vagyis Garfield személyiségének alapköveit letudjuk egy pár perces montázsban, mely szájbarágósan hangsúlyozza, hogy Garfield szeret a foteljában a tv előtt lustálkodni, szereti a lasagne-t és a pizzát, de nem szereti a hétfőket, Ubul kutyust látszólag bugyutának tartja, de elválaszthatatlanok stb.
Aztán beindul a konkrét sztori: Garfieldot és Ubult elrabolja gonosz femme fatale cica, Jinx Garfield apjának, Vic-nek a bűnözői múltjából. Mivel egy balul elsült rablás után Jinx éveket töltött sintértelepen, most minden ott töltött napért 1 liter tejet kér Vic-től, követelése így majd 2 ezer liter tej. A feladat teljesítése csak egy hatalmas tejgazdaság kifosztásával hajtható végre, és Garfieldnak kötelező elkísérnie apját.
A tejgazdaságot szigorúan őrzik, de a korábbi kabalaállat, Otto, a búskomor, szerelmi bánatos bika a segítségükre van a bejutásban, még tréningmontázs is van!
A rablás során persze semmi nem úgy sül el, ahogy várták, az igazi tét pedig az, hogy Garfield átértékeli az őt évekkel korábban elhagyó apjával való kapcsolatát.
Adott tehát egy nem túl eredeti, nem különösebben izgalmas keretsztori a rablás kidolgozásáról és végrehajtásáról, egy akciódús cselekmény, melynek minden pontját láttuk már, és egy diszfunkcionális apa-fia kapcsolat, melyet rendbe kell hozni.
A karakterek terén sem emlékezetesebb: Garfield inkább egy traumatizált, sértődött gyerek, mint az a mogorva zabagép, akinek eddig ismertük, Jon alig jut szóhoz, Ubul itt okos és megfontolt segítő, aki tökéletes csapatot alkot Garfielddal, így kilúgozódtak a mogorva, cinikus macska és a mindig vidám, hiperaktív eb adta ellentétből fakadó poénok. Az antagonista és segítői beleszürkülnek a sablonokba, Vic karakterének pedig szintén minden elemét láttuk már valahol máshol, és érezhető, hogy csak azért hozták be a karakterét, hogy a felnőtteket is meg tudják szólítani komolyabb(nak szánt) témákkal.
Összességében a Garfield mindezek ellenére nem egy rossz film, képes arra, hogy kikapcsoljon és elszórakoztasson, néhol meg is tud nevettetni, a szereplők pedig sablonosságuk ellenére aranyosak, szerethetőek tudnak lenni.
A kisebb gyerekeknek garantáltan tetszeni fog, de a felnőttek és a hardcore Garfield-rajongók adhatnak neki egy esélyt.
60 Garfield (2024)
animáció | családi | fantasy | kaland | vígjáték
Mindenki kedvence visszatér. Garfield a legtöbbek számára arról ismerős, hogy imád lustálkodni, és hogy kedvenc étele a lasagne. Az örökké morcos, hétfőket mindennél jobban... több»
Szereplők: Chris Pratt, Samuel L. Jackson, Nicholas Hoult, Ving Rhames, Hannah Waddingham
