10/10 – Ilyen film csak szökőévente egyszer születik

2024.07.02 22:31 Ahoj poplacsek Olvasottság: 454x

4

Végre megnéztem ezt a filmet, és a majdnem két és fél óra olyan lazán repült el közben, hogy ilyet ritkán tapasztalok.

Nem is tudom, hol kezdjek hozzá a méltatáshoz, talán Alasdair Graynek jár az első elismerés, mert megírta. Aztán Tony McNamara forgatókönyve és Yorgos Lanthimos rendezése olyan lett, mintha fognánk mondjuk Wes Andersont, és négyzetre emelnénk. Egészen elképesztő, és büszkék lehetünk az etyekwoodi kollégákra is, mert nagyrészt ők dolgoztak a megvalósításon, a díjesőben nem véletlenül esett le egy magyar vonatkozású megosztott Oscar is a látványra. A képi világ varázslatos, önmagában is különlegessé tenné a filmet, de a szereplők is egészen kiemelkedőt teljesítettek. Emma Stone óriásit villant, azért már párszor korábban is megmutatta, hogy nem átlagos a tehetsége, de ilyet még nem láttunk tőle, ahogy itt játszott. Mark Ruffalo és Willem Dafoe is nagyon odarakta magát, és képtelenség volna mindenkit felsorolni, aki emlékezetesen alakított. A felbukkanó karakterek felhozatala egészen rejtői, sőt, szinte már olyan, mint a Star Wars klasszikus Mos Eisley-i kocsmájában, különösen, ha a professzor kertjében feltűnő állatokat is hozzávesszük. A képi világ engem gyakran David Bowie Little Wonder című klipjére emlékeztetett.

Maga a történet olyan egyszerűen követhető és lineáris vezetésű, mint egy klasszikus gyerekmesében, és legalább annyira tele van szimbólumokkal és metaforákkal. Legalább annyira letisztult, mint az A kis herceg, és legalább annyira az alapkérdéseinkhez nyúl. Mint ilyen rendkívül közérthető, de képes a néző esetleges megdolgozatlan érzéseit triggerelni, így nem meglepő, hogy a túlnyomórészt elragadtatott vélemények mellett látni jó néhány kiakadást is.

Azt hiszem, ez az egyike lesz annak a pár filmnek, amit lementek a gyűjteményembe, ez nálam nagy szó, mostanában ilyet már csak 2-3 évente, elvétve csinálok.