Időről időre szeretek olyan filmeket keresgélni, amelyek még a videótékás korszakban sem igazán számíthattak egy kiemelkedő alkotásnak, és emiatt a legtöbb esetben valahol a tékák alsó polcain porosodhattak. Persze nem állítom, hogy ezen filmek közt, olykor nem akadhattunk valami egészen jó produkcióra, de a nagy számok esetében inkább valahol a B és a ZS kategóriás alkotások voltak itt többségében. Persze azok számára, akik időről időre szeretnek nosztalgiázni a VHS korszak felhozatalában, ahol a B kategóriás filmeket is maximálisan szórakoztatónak találtuk, és amikor még a ZS kategóriás alkotásokat is örömmel néztük meg az elejétől a végéig, azok tudják igazán értékelni eme produkciókat. Na de ezek után lássuk hát, hogy milyen is lett a Démonok birodalma című film!
Van az a mondás bizonyos filmekre, hogy annyira rossz már, hogy szinte jó. Nos eme kijelentés csak félig igaz az 1988-as Démonok birodalma című produkcióra, ugyanis annyira rossz lett, hogy azon már csak szórakozni tudtam, de semmiképp nem nevezném mindezt jónak. Amolyan igazi nosztalgiabomba a VHS korszak szerelmeseinek, hisz a film története annyira szörnyű, hogy azt nehéz szavakba önteni. Ráadásul amit történet gyanánt itt a nézőre szabadítanak a játékidejének a végére, attól még így visszagondolva is kirázz a hideg. Zagyvaság olyan tetőfokára hág itt, amit manapság talán csak a totális keményvonalas trash filmek rajongói tudnak élvezettel fogadni.
Pedig még valahol a film közepéig semmi nem utalt arra, hogy olyan szintű agyatlan komédiába fog hajlani eme történet lezárása, amely simán versenyezhetne a legelborultabb filmes befejezések listáján nálam. Ugyanis a film történetének valahogy a közepéig, leginkább egy szörnyen alacsony és igencsak amatőr megközelítésű nagylábas horrorfilmes beütését kelti, aztán mintha a forgatókönyvírók alkoholra cserélték volna az írógépeiket. Mindezzel még nem is lenne akkora baj, ha mondjuk mindezt megfelelő humorral próbálták volna megközelíteni, de sajnos a komédiaelemek teljes hiánya miatt az az érzése marad a nézőnek, hogy a forgatókönyvírók mindezt véresen komolyan akarták volna eladni a nézőinek. Emiatt pedig hát nem sok dicséretet érdemel maga a történet.
Sajnos mindez igaz szinte minden aspektusára a filmnek. Már azon is csodálkoztam, hogy egy George Kennedy (1925–2016) kaliberű színészt miként tudtak eme produkcióhoz csábítani. Oké, hogy eme bizonyos úriember számos gyengébb produkcióban is szerepet vállalt filmes karrierje során, de a Démonok birodalma azért már lehet, hogy egy kicsit túlzó. Mégis talán csak az ő színészi alakítását tudnám majd talán felidézni egy-két nap múlva, ugyanis hát a többi filmbéli karaktert alakító színészek alakításai szóra sem igazán érdemesek.
Kár is lenne bármi szót ejteni a film technikai megoldásairól, merthogy azok olyan szinten képviselnek amatőr jelleget, hogy annál még az alacsony költségvetésű filmek legtöbbje is jobban funkcionáltak, mint jelen produkciónk. De mégis volt mindennek egyfajta bája, amely megfelelő hangulattal és egy hatalmas adagnyi nosztalgikus érzettel még talán szórakoztatóvá is tud válni.
Mindent egybevéve szigorúan a magas nosztalgiatartalma miatt, nem pontoznám két halovány csillagnál rosszabbra, de azt kell hogy írjam, hogy a Démonok birodalma egy nagyon gyenge film lett rengeteg szempontból.
Erre emlékszem... Még ezen is be tudtam sz*rni! :)