Nem feltétlenül állnak túl közel a szívemhez a horrorkomédiák, de néhanapján igazán jól tudnak esni egy horrorrajongónak eme kevert műfaj sajátosságai, és talán pont emiatt döntöttem amellett, hogy jó pár évre rá, újranézem jelen filmünket. Emlékszem, amikor a Budapest Film jóvoltából (valamikor 2008 tájékán) megjelent jelen filmünk DVD-n, két dolog miatt vettem meg akkor eme lemezt, az egyik, hogy akkora eszeveszett ostobaságként hatott a története (ugyan, ki hallott már vérbirkákról, akik embereket támadnak meg), hogy azt mondtam magamnak, hogy ezt látnom kell, míg a másik érvem a lemez beszerzése mellett az volt, hogy egy új-zélandi filmről beszélhetünk vele kapcsolatosan, ami a legtöbb esetben mindig üde színfoltja a filmgyártásnak az én szememben. Persze egyeseknek lehet, hogy a Peter Jackson rendezésében készült Hullajó! ugrik be elsőként, ha új-zélandi filmről beszélünk, de nekem inkább az egyedibb filmes megközelítések ugranak be elsőként eme nemzett filmgyártásáról. Tehát leporoltam a napokban a DVD-lejátszómat, és hát gondoltam, miért ne szórakoztassam magamat egy olyan filmmel, amely anno, annak idején kimondottan tetszett. Lássuk hát, hogy milyen is lett A bárányok harapnak című film!
Amennyire emlékszem, anno annak idején, amikor először láttam jelen filmünket, akkor sem leginkább a hasamat fogtam a nevetéstől, sokkal inkább fogtam a fejemet a látottaktól, merthogy igencsak sokmindent zsúfolt bele a közel másfél órás játékidejébe Jonathan King (akinek a forgatókönyvet és a rendezést köszönhetjük). Bár maga a történet kiindulópontja elég érdekes, főleg abban a tekintetben, hogy Új-Zélandon az egy emberre jutó birkák száma messze sokkal magasabb, mint bármely más országon a világban, és hát mi történne az emberekkel, ha valamilyen oknál fogva a birkák az emberekre támadnának? Persze mindez csak a film alapját szolgáltatja, ugyanis a forgatókönyvíró kimondottan kreatív volt a tekintetben, hogy miként lehetne mindezt egyfajta vírusfertőzéses, mutációs, túlélős horrorkomédiává kovácsolni. Bizony-bizony, ebben a történetben nemcsak hogy meg kell küzdeni az egy négyzetméterre eső birkák számával, de még a harapásaitól is óvnunk kell magunkat, ha nem akarjuk a mindennapjainkat birkaemberként tovább tengetni.
Tulajdonképpen jómagam is azt mondanám, hogy eme történet bőven megállná a helyét a trash műfaján belül, csakhogy ezt mégsem mondhatom, merthogy a film technikailag jól néz ki (bár nem mintha sok viszonyítási alapom lenne birkaemberes horror, avagy horrorkomédiákban). Ha mindezektől még nem dobna egy hátast a néző, akkor még egy kis genetikai mutációt is belecsempésznek a történetbe, amitől egyes jelenetek eléggé aberráltnak hathatnak majd.
Maga a film történetvezetése elég gördülékenyre sikerült, ugyanis úgy húszpercnyi játékidő elteltével jómagam csak kapkodtam a fejemet, és próbáltam jókat derülni a folyamatosan fokozódó képsorokon, viszont sajnos jókat derülni mégsem tudtam. Ezt elsősorban a filmbéli karakterek számlájára írnám, ugyanis sajnos maga a karakterek, egyáltalán nem lettek elég viccesek, sem pedig az, ahogy a történethez viszonyulnak. Ráadásképp pedig a film túlzottan véres, és sok esetben igencsak groteszk, és valahogy a fekete humornak sem igazán sikerül annyira kidomborítania az erősségeit.
Mindent egybevéve, mivel a filmről nem mondhatjuk azt, hogy rosszul nézne ki technikailag, így én leginkább a karakterek hiányát és a szórakoztató színészi alakításokat hiányoltam a legjobban jelen film esetében, emiatt pedig erős három csillagocskánál többre sajnos nem is tudtam értékelni a filmben látottakat.
45 A bárányok harapnak (2006)
Egy genetikai kísérlet az Új-Zélandon élő ártatlan báránypopulációt vérengző fenevaddá változtatja. Mit történik a helyi farmerrel és az állati jogok védelmében... több»
Szereplők: Tandi Wright, Peter Feeney, Matthew Chamberlain, Nick Fenton, Sam Clarke
