A tehetséges Mr. Ripley 1999-es bemutatója és jelen filmünk elkészülte között cirka 39 év telt el...
Persze mínuszban, ugyebár...
A lényegi mondanivaló adott mindkét filmnél, csak egy (de inkább több) óriási különbség van a két film között...
Az egyikben Alain Delon, a filmes világ egyik legnagyobb királya játszik, a másikban pedig „csak” egy jó színész, Matt Damon.
A történet maga egyszerűen zseniális, és anno 99'-ben hiába csináltak belőle egy remake-et, frissítették, de semmi többet, semmi mást, semmi extrát nem tudtak hozzátenni...
De ugorjunk hát vissza filmünkhöz...
Az örök Róma, a szegény, de nagyon ambiciózus Tom Ripley (Alain Delon), aki soha nem tett le arról, hogy egyszer gazdag legyen.
René Clément filmjében ez a központi elem, ez a lényegi mondanivaló. Ésszel, néminemű furmánnyal, sötét gondolatokkal és persze merészséggel hogyan is érjük el célunkat?
A sztori pofonegyszerű...
Adva van egy gazdag, elkényeztetett ficsúr, Philippe Greenleaf (Maurice Ronet), akit a szülei pumpálnak pénzzel, szállodáról szállodára megy, hajókázik (éli a nagyon gazdagok „tökéletes” életét), persze saját tengerjárójával, és a gyönyörű, ráadásul nagyon okos barátnőjét, Marge-ot (Marie Laforêt) is támogatja...
Persze Philippe mindig megmutatja, érzékelteti Tommal szemben, hogy ki a „főnök” valójában!
A pénz az úr, hiszen tudjuk...
De Tom többre vágyik, és erről már többször beszélgetnek a hajón Philippe-pel.
Sőt!
Az egyik kártyaparti közben kielemzik, hogy (persze, tegyük fel) ha Tom megölné Philippe-et, akkor azt hogyan is tenné!
Majd látjuk, hogy Marge és Philippe összevesznek a hajón, és a lány kiszáll az egyik kikötőben. Na innentől indul be a mozi igazán. Tom Ripley végrehajtja tervét, és megöli Greenleafet, majd a tengerbe veti...
Innentől kezdve pörögni kezd minden. Elhatározza, hogy ő lesz Greenleaf!
Hiszen mindig is „ő” akart lenni!
Őrült rohanásba kezd...
Rohan a hatóságok elől, alibit biztosítva magának, felveszi, immár „Greenleaf”-ként a halott férfi összes megtakarítot pénzét, de előtte ügyesen meghamisítja az iratokat (a kor akkori módszerével), majd Marge-dzsal próbálja elhitetni, hogy a férfi már nem szereti, eközben bőszen levelezik a férfi szüleivel, természetesen itt is Philippe-nek kiadva magát!
Hát szóval egy komoly átváltozás, amiben Alain Delon lubickol, és közben szólnak a hatvanas évek olasz zenéi, amit Nino Rota, egy óriási zenei szerkesztő készített...
Henri Decaë képi világa, snittjei és Françoise Javet vágásai is pompásan betaláltak, tökéletesen emelték a film színvonalát!
Természetesen nem lőném le a „poént”, le kell ülni, megnézni, és élvezni a film minden percét!
Hiszen bőven megéri!
Egy mára már klasszikussá lett film, amit Erno Crisa és Billy Kearns játéka is megszínezett!
Padlizsánkrém, ajvár, PurPur kenyér és zöldségek...
Hozzá medveszőlőlevél tea...
Az IMDb-n 21 ezer vélemény után 7,7/10-es, a TMDB-n 486 szavazat után 76%!
Nálam a film öt csillag és 86%!
RIP Mr. Delon!
80 Ragyogó napfény (1960)
Tom Ripley, a fiatal, vonzó éhenkórász kecsegtető ajánlatot kap egy gazdag amerikai gyárostól. Eszerint ha Olaszországból vissza tudja csábítani Philipet, a fiát, akkor gazdagon... több»
Szereplők: Alain Delon, Romy Schneider, Marie Laforêt, Maurice Ronet, Billy Kearns
