Úgy tűnik, ma sem jobb suliban, mint az én gyerekkoromban, a ’90-en években. A késő Kádár-korból itt maradt lakótelepi iskola és a panelházak is ugyanolyanok, legfeljebb néhányszor átfestették őket, a tanári kar hozzáállása pedig még régebbi örökség, amit poroszos oktatási módszerként szokás emlegetni, és a magam részéről rettenetesen utáltam. Nálunk is volt számítástechnika órára átvezényelt matektanár, és bár a látványos tanárhiány új jelenség, akkor is jellemző volt a kontraszelekció és a tekintélyelvűség. Néhány jelenet, a zsibbasztóan unalmas évnyitó ünnepség, a kínos feleltetés, a semmi örömöt nem adó tornaóra vagy az ehetetlen menzai ebéd előhozza a traumának talán nem nevezhető, de mégiscsak kellemetlen élményeket.
Párszor összeszorul a gyomrom, de többször nevetek, és örülök, hogy mindez már nem velem történik. Persze ha az általános iskola ma is kizárólag az idomításról, az unalomra szoktatásról és a feltétlen engedelmességre nevelésről szól, az nagyon nem jó. A mozaikosan felépülő cselekmény több kafkai jelenete és örkényi párbeszéde is emlékezetes. Ilyen a technikatanár és a tankerületi hivatalnok találkozása, ilyenek a portás erőfitogtatásai, de a legerősebb talán a szülői értekezlet, ahol egy ötgyerekes, özvegy anyuka kerül szembe a nála tehetősebbekkel, vagyis az összes többi szülővel, akiknek vele ellentétben nem okoz gondot kifizetni egy többnapos osztálykirándulást.
Jót tesz a filmnek, hogy teret enged a spontaneitásnak, a színészek nagyobb része amatőr, a párbeszédek természetesek. A rendező, Szimler Bálint gyerekkorában Amerikából települt haza a családjával, az operatőr, Rév Marcell pedig mostanában is ott él, ezért nem véletlen, hogy a film két kulcsszereplője is kívülálló. A Berlinből érkező, nagyobb szabadsághoz szokott fiú, Palkó, és a lazább, humánusabb oktatási módszerekért még lelkesedő kezdő magyartanár, Juci néni szemszögéből nézve a mai magyar általános iskolában minden úgy rossz, ahogy van. Ezzel a gondolattal csábítóan könnyű azonosulni, de magában hordozza az egyoldalú megközelítés és a demagógia veszélyét is: a nyugati csak jobb lehet, mint a keleti, és minden, ami új, csak jobb lehet a réginél. A film rámutat a közoktatás túlzott központosításának és bürokratizáltságának hibáira, de más nem nagyon utal arra, hogy a 2020-as évek elején járunk – alig látunk például okostelefonokat. Hiányérzetet okoz az is, hogy éppen Palkó apjáról és anyjáról nem derül ki az égvilágon semmi. De a film így is elgondolkodtató, és nem mellesleg szórakoztató.
80 Fekete pont (2024)
A Cannes-ban bemutatott Itt vagyok és a Balaton Method című alkotásairól ismert Szimler Bálint bemutatkozó játékfilmje. A Fekete pontban visszatér korábbi munkatársa, a ma... több»
Szereplők: Marozsán Erika, Bianka Szelestey, Mészöly Anna , Rév Marcell, Mátis Paul
