Sünvadászat

„– MIÉRT MONDTAD, HOGY NEM TUDOTT ALUDNI EGÉSZ NAP? – Nem tudom, hogy miért mondtam. – CSAK ÚGY MONDTA MAGÁTÓL A SZÁD? – Kicsúszott rajta. – HOGY KICSÚSZOTT, A NYELVED EGY CSÚSZDA? CSÚSZKÁLNAK RAJTA A SZAVAK? … ANYA ÉS APA FOLYTON HAZUDIK. MINDIG MÁS... TöbbT MONDANAK, MINT AMI AZ IGAZSÁG. TE IS HAZUDÓS VAGY? – Hát, néha én is szoktam hazudni, igen. – MINEK? – Hát, mert öö…, azért, mert öö…, sokszor nehéz elmondani az igazat. Tudod? Azért. – DE HÁT NEM IS NEHÉZ, CSAK ELMONDOD, ÉS KÉSZ!” Ilyen egyszerű. Számomra a 6-7 éves forma kislány, Lujzi és a felnőtt Zsuffa Boglárka közötti párbeszéd volt a lényeg. Minden más csak bosszantott. Azt be kell látni, hogy Bogi a gyerekekkel szépen és jól bánt, de egyéb cselekedeteivel, rögtönzött döntéseivel semmilyen módon nem tudtam szimpatizálni.

Mindennapi szorongások a végletekig kitolva, ez a Sünvadászat összefoglalva. Egy meglepően rétegelt, és olykor szerethetően vicces, másszor kényelmetlen történet ez a kimondhatatlan feszélyekről. Az operaénekes tanuló, Bogi egy napját követjük, ahogy... Teljes kritika

Kissé minimalista kivitelű pszichológiai esettanulmány, melyben egy énekesnövendék bébiszitter és két válságban lévő házaspár körül zajlik a cselekmény, a végén meg a hóhért akasztják.

Érdekes, hogy nem is tudom, mire számítottam, de üdítő volt egy ilyen filmet látni. Nem akarja megfejteni a világot, tényleg egy szürke hétköznapra reflektál, de azt nagyon jól csinálja. Nem tudom, mitől thriller, inkább egy kemény kamaradráma.