Mindennapi szorongások a végletekig kitolva, ez a Sünvadászat összefoglalva. Egy meglepően rétegelt, és olykor szerethetően vicces, másszor kényelmetlen történet ez a kimondhatatlan feszélyekről. Az operaénekes tanuló, Bogi egy napját követjük, ahogy körülötte mindenki ferdíti a valóságot, miközben ő egyre mélyebbre zuhan látszólag megfoghatatlan problémák miatt, és a környezetéből senki sem érti meg. A film egy ritkán látott témát dolgoz fel meglepő pontossággal, mely a folyton aggodalmaskodókat fogja valószínűleg igazán megérinteni.
Bár év végi vizsgája van, Bogi délelőtt még unokatestvére kisgyermekeire vigyáz, és megpróbál az előadásán helyet találni vidékről feljövő barátjának és nagyapjának. A sztori akkor indul el igazán, amikor az egyik gyerek, a kisfiú lenyel két mágnesnek látszó tárgyat, főszereplőnk pedig elkeseredetten próbál megoldást találni, miközben a vizsgájára koncentrál, családi elvárások gyötrik, és egyre szűkül a látóköre. Egy másfajta film valószínűleg egy szájbarágós monológba vitte volna a történetet, ahol főhősünk egy pillanat alatt kiismeri önmagát, és leveti béklyóit, de a Sünvadászat nem közhelyekkel akart a nézővel beszélni.
Bogi személyiségével szemben áll unokatestvére, Tamás és elhidegült felesége, Zita karaktere. A pár ferdítéssel tartja fent a kapcsolatát, gyerekeiknek és egymásnak sem mondanak igazat, Bogi szorongása pedig csak asszisztál ehhez, ő képtelen hazudni, de az igazság kimondásához sincs elég bátorsága. A történetben felbukkanó gyerekek az elszenvedői ennek a kettősségnek, ők nem értik igazán a szavak erejét.
A páros félig tudattalanul kihasználja Bogit. Semmibe veszik, és visszaélnek kedvességével, melyet a lány sem igazán lát át, és csakúgy, mint minden más dologban, itt is képtelen segítséget kérni vagy megszólalni. Barátja és nagyapja hasonlóan ignoránsak, reprezentálva, mennyire láthatatlan a szorongás a mindennapokban még azoknak is, akik a legközelebb állnak hozzánk. A film ezt a rejtett drámát mutatja meg anélkül, hogy klisés köntösbe tenné sünné begubózott főszereplőjét. Bogi mégis a maga módján győztesként zárja történetet, de ehhez nem igényelt egy katartikus kitörést.
A film eleje kimondottan lassú, a mágneses gyomrú gyermek sorsa a háttérben nő egyre nagyobb problémává, a rendező pedig Bogi minden mozzanatát megmutatja, hogy megértsük a viselkedését. Mari Dorottya szépen játszott egy nagyon visszafogott karaktert, akinek bizonyos pillanatai mindenkinek ismerősnek hatnak majd. Akad azért szórakoztató és tragikus szituáció, ám ezekhez egy igen hosszú felvezetést alkalmaz a történet, mely sajnos kimondottan ingerszegény. Nem minden jelenet építi a cselekményt, és bizonyos karaktereket lehetett volna érdekesebben mélyíteni. A film utolsó harmada indul be igazán, Bogi önsanyargatása itt tetőzik, és kellemesen elborult dolgok történnek.
A Sünvadászat mindenképp az utóbbi idők jobban sikerült magyar filmjei közé tartozik, mindezt anélkül teszi, hogy félpercenként obszcén viccekre, vagy a magyar kilátástalanságra támaszkodna. Egyedi témaköre és meglepő főszereplője ellensúlyozza ingadozó tempóját, és a film alatt egyetlen sünnek sem esik bántódása.
87 Sünvadászat (2025)
Mennyit bírsz elviselni? És mennyit bírsz még elviselni? Bogi (Mari Dorottya), a Zeneakadémia túlhajszolt klasszikus ének szakos hallgatója, vidékről elköltözve küzd a budapesti... több»
