A Jackpot egy nyári „kapcsold ki az agyad” film. Olyan Amazon Prime-alkotás, amit már akkor elfelejtesz, amikor nézed, amelynek vannak szórakoztató pillanatai és vicceskedni próbáló figurái, de nincs nagyon mondanivalója, akciója huszadrangú, és meg sem próbál érdekes vagy meglepő lenni. Túltolt karakterei lehelnek csak életed klisékkel zsúfolt történetébe, szórakoztató volt nézni hőseink csöbörből vödörbe eséseit és a jeleneteken belüli dinamikáját.
A közeljövő Los Angelesében járunk, amely szinte pontosan megegyezik a jelennel. Egy kisebb különbséggel, minden évben egy lottó kerül megrendezésre, melyben a nyertest az egész város megpróbálja megölni (hogy a film izgalmasabb legyen, csak kézifegyverekkel). A nyertesnek napnyugtáig kell túlélnie, ekkor gyűjtheti be a többmilliárdos nyereményét. Főhősünk, Awkwafina – a filmbeli neve nem fontos, tipikus Awkwafina karaktert alakít – véletlen belép ebbe a sorsolásba, meg is nyeri, ami miatt majdnem mindenki, akivel találkozik fegyvert ragad. A sztori egésze pedig egy enyhén humoros, gyenge akciójelenetekkel tarkított, sablon mozi, melyben a – semmiből megjelenő – testőr szerepében feltűnő John Cena megpróbálja megmenti a nyertesünket.
Ha a célod az, hogy valami menjen a háttérben, amíg vasalsz vagy takarítasz, akkor ez a tökéletes film. Nincsenek csavarok vagy meglepetések, nem kell nagyon szorítani a szereplőknek, és talán jobb is, ha a vicceket elnyomja a porszívó hangja. Elég, ha csak néha biggyesztesz a képernyő felé, hisz a történet nagy változáson nem megy át. Főszereplőink folyamatosan csak menekülnek a zombiszerű emberhordák elől, de nagyon kreativitás nem szorult egyik jelenetbe sem. A karakterek pedig olyan vékonyak, hogy nincs is értelme valós figuraként gondolni rájuk.
A film legnagyobb hibája rendezője, Paul Feig, A kém (2015) és a rosszabb Szellemirtók (2016) akcióvígjátékok megalkotója. Egy olyan rendezőről beszélünk, akinek semmilyen identitása vagy stílusa sincs, azon túl, hogy imádja improvizálni hagyni a színészeit. Ez pedig sajnos nagyon gyenge humort eredményez, és a filmen is érezni, hogy a szereplők vagy húsz különböző viccesnek hangzó sort felmondtak minden jelenethez, és véletlenszerűen kiválasztottak egyet a vágószobában. A dialógusok nem annyira reakciók egymásra vagy okos kifordítások, inkább random inzultusok, amik csak néha hatottak mókásnak.
A két címszereplő játéka a film egyedüli üde színfoltja. Bár a viccek felemásak, karaktereink mindig a maximumot hozzák ki jeleneteikből, John Cenát pedig mindig szórakoztató nézni. Az őket támogató mellékszereplők szintén megpróbálják színészi képességeik teljes spektrumát kihasználni, de a rendező nem igazán tudott nekik személyiséget kölcsönözni.
Bár a film premisszája és pár jelenete amolyan Fekete tükör-féle disztópiát sejtet, a történet egyáltalán nem kezd semmit ezzel. A címszereplőket kivéve mindenki pénzorientált, és gondolkodás nélkül gyilkol, de a társadalomkritika nem kerül feloldásra, ez inkább az a fajta film, ahol a szennyvíz folyik a főszereplő arcára, vagy valakinek lángra kap az alsónadrágja. A jelenetek ezt a laza bugyutaságot képviselik végig, és a történetnek nem sok kapcsolata van a logikához. Sok a koreografált akciójelenet, ám ezek kimondottan erőtlenek, a legjobban a háttérben lévő karaktereken lehet nevetni, akik nyilvánvalóan nem tudták, mit csináljanak. Nagyrészt erőszak- vagy halálmentes a sztori, teljesen gyerekfilm-kategória, olykor szórakoztató, de teljesen felejthető minden eleme.
Csak akkor tudom ajánlani, ha bírod ezt a fajta humort, a laza, gondolatmentes akciót és a két főszereplőt.
58 Jackpot (2024)
Egy nagyon közeli jövőben a gazdaságilag nehéz helyzetben lévő Kaliforniában létrehozzák a Nagy Lottót. Az egyetlen kikötés? Aki jogosan akar igényt tartani a nyereményre,... több»
