A Nyers Julia Ducournau első nagyjátékfilmje, noha a francia rendezőnő extravagáns stílusából 2011-es rövidfilmje, a Junior keretében már kaphattunk ízelítőt.
A Nyers nem kevésbé extravagáns, ugyanis egy végtelenül bevállalós, polgárpukkasztó testhorrorr a kannibalizmussal a középpontban, ahol semmi sem tabu: Nyers hús evés, emberi testrészek elfogyasztása, holttestek kóstolgatása... Mindezt azonban rendkívül magabiztosan, intelligensen, sőt érzékenyen teszi egy bizarr, ám minden ízében átélhető coming-of-age sztori részévé, mely során Justine, a bezárkózó, szorongó és félénk egyetemista lány a határait feszegeti, majd felfedezi saját vad és ösztönös oldalát, szexualitását és nőiességét, valamint a felnőtté válás első lépéseit.
A kamera szinte sosem szakad el Justine-től, végig az ő nézőpontjából, az ő szemén keresztül látjuk az eseményeket. Mikor először találkozunk vele, egy szende naivát látunk, akit a szülei szinte burokban nevelnek. Ez az állapot azonban hamar véget ér, hiszen elérkezik az első nap az egyetemen Justine számára. A lány ugyanarra az állatorvosi egyetemre megy, ahová a szülei is jártak, és ahol a nővére, Alexia is tanul.
Az új élethelyzet szorongással tölti el Justine-t, nemcsak a beilleszkedéssel kell megküzdenie, hanem gólyák életének első meghatározó eseményével, a beavatással is. Ennek során ugyanis minden elsőévesnek el kell fogyasztania egy Nyers nyúlvesét, ami igencsak próbára teszi a vegetáriánus családban nevelkedő Justine-t. Nővére és társai nyomására mégis megteszi, az új íz pedig egy eddig ismeretlen oldalát hozza elő. Szervezete kezdetben elutasítóan reagál a húsfogyasztásra, allergiás tüneteket produkál, miután azonban megkóstolta, már nem tud ellenállni az ízélménynek, és még többet akar belőle. Ez először banális dolgokban nyilvánul meg: a menzáról elcsent hússzelet, hamburgerezés a szobatárssal, aztán egyre jobban elharapódzik: Nyers csirke habzsolása, majd végül egy szerencsétlen véletlen után az emberi vérre és húsra is rákap, ami beláthatatlan következményekkel jár, és teljesen forgatja a lány addig egyhangú életét.
Julia Ducournau szimbolikus párhuzamba állítja a húsevés és a felnövés folyamatát. Justine-nak mindkét fronton ki kell lépnie a komfortzónájából, és minél betegesebb méreteket ölt az előbbi, annál jobban kibontakozik az utóbbi.
A Justine-t alakító Garance Marillier (aki már a 2011-es Juniorban is szerepelt, és az Arany Pálma-díjas Titánban is feltűnik) elképesztően rétegelt alakítást nyújt, és végig remekül helytáll a rendkívüli érzelmi nyomás alatt álló Justine szerepében. Hiteles, emberi, és noha felfoghatatlan dolgokat tesz, mégis könnyű vele azonosulni, vagy akár kedvelni is.
Hasonlóan nagyszerű az Alexiát alakító Ella Rumpf is, félelmetes precizitással kelti életre a pszichopata személyiségjegyeket mutató Alexiát. A két nővér kapcsolata egyébiránt rendhagyó, néha bizarr vagy egyenesen beteges, de a maga módján érzelmes, hiszen végig érezhető közöttük a szeretet és a testvéri cinkosság.
A Nyers tehát rendhagyó alkotás, amennyire megbotránkoztató, extrém és elvont, annyira emberi és hétköznapi is, ezek kombinációja pedig egy különösen ínyenc filmélményt eredményeznek, ami ugyan nem való mindenkinek, de aki tud rezonálni vele, annak garantáltan tetszeni fog.
73 Nyers (2016)
Miután egy vegetáriánus fiatal lány részt vesz egy iskolai húszabáló véres rituálén, az új íz iránti mohóság egyre inkább eluralkodik rajta... több»
Szereplők: Laurent Lucas, Bouli Lanners, Ella Rumpf, Rabah Nait Oufella, Sophie Breyer
