2024.11.27 22:39 Ahoj poplacsek Olvasottság: 477x
3

6/10 – többet vártam

A szereplők önmagukban azt vetítették előre, hogy szuper lesz a film. A fényképezés igényes, a színek beállítása a késői 1960-as és az 1970-es éveket idézi, ahogy a remekül összeválogatott jelmezek és díszletek is. Eddig minden szép és jó, mi kellhet még?

Hát például a mélység. A bajok ott kezdődnek számomra, hogy ezt a filmet is utolérte az a korszellem, mely szerint a néző hülye, és nem képes néhány másodpercnél tovább koncentrálni vagy komplex gondolatokat feldolgozni. A párbeszédek, viták, konfliktusok kidolgozatlanok, logikai bakugrásokkal halad a néha videóklipesítettnek tűnő jelenetsor.

6/10 – többet vártam

Néha a hangsúlyokkal is gond van, lényegtelen momentumokon túl sokáig időzik a rendező, a drámai kulcspillanatokat meg gyakran elintézi pár elnagyolt mozdulattal. Amikor az anya úgymond kiátkozza a lányát, az például néhány bemelegítő mondat után 2-3 dramaturgiailag lapos mondatváltással van elintézve. Vagy ott ülnek a kutatók egy akadémiai döntőbizottság előtt, támogatást remélve. Kapnak legalább 3 olyan kérdést, mint hogy mennyiben szolgálja a kutatásuk tárgya a tudományt, amire azt válaszolják, hogy nagyon. Akkor megkérdezik tőlük, hogy biztos. Válasz: igen. Ilyen színvonalon megy a jelenet, aztán kutatóink látható ok nélkül begőzölnek, és úgy beolvasnak a bizottságnak, mint nyuszika a farkasnak, miszerint b*ssza meg a fűnyíróját.

A színészek közötti kémiát sem éreztem.

Az eredmény számomra felszínes lett, kissé csalódtam. Azért értékelem mégis erős közepesre, mert egyrészről mint tisztes filmiparosmunka, vizuálisan elég jól sikerült, még akkor is, ha ebben a formában ez egy öncélú szépség, másrészről, mert a szereplők között több jó akad, és nem Thomasin McKenzie-re gondoltam, neki még sokat kell fejlődnie.

dráma | életrajzi | történelmi

Három úttörő, egy fiatal ápolónő, egy látnok tudós és egy innovatív sebész a világ első lombikbébijének, Louise Joy Brownnak a születése érdekében az egyház, az állam,... több»

3