Föld alatti paradicsom

2025.03.05 12:10 kabel Olvasottság: 558x

0

Ez egy detektívsztori, ami elég hamar levetkőzi a gyilkos keresős aspektust, hogy inkább egy sci-fi-thriller legyen, ami folyamatosan ingadozik az izgalmas és kiszámítható között. Egy pozitívuma mindenképp van a sorozatnak: nem húzza az időt. Ha épp nem is történik valami karaktereinkkel, akkor egy másik szereplőt mutat be, és az ő szemszögéből láttatja a sztori valamelyik szálát.

Ez egész izgalmas, mert mi, mármint a nézők végig sötétben vagyunk tartva azzal kapcsolatban, hogy pontosan mi történt a Paradise világában, és mi vezetett oda, hogy 25 ezer ember egy föld alatti bunkerben éljen. Hupsz, ez az első epizód nagy csavarja, de mivel ilyen korán történik a sztoriban, ezt nem számítom spoilernek. Nem ettől fog függeni, bejön ez a sorozat vagy sem. Az első évad második fele kezd csak bukdácsolni, mert karaktereink egyre furcsább döntéseket hoztak, amikbe amint belegondoltam, egyre nagyobb fejfájásom lett.

Ami számít, az Sterling K. Brown színészkedése. Ez a sorozat az ő szériája, ő a főszereplő, érzelmi központ, és az ő általa alakított Xavier felel a történet sikerességért. Nekem nem igazán jött be a kicsit faarcú játéka, bár ez részben a dialógusok hibája is, amik sajnos nem mindig a legélesebbek. A bunkervilág meglepően kevés központi karakter körül forog.

Xavier mellett ott van Sinatra, az antagonistánk, a halott elnök, Cal pedig számtalan flashbackben tér vissza, és lényegében a sorozat harmadik legfontosabb szereplője. Mellettük csak kisebb, kicsit kevésbé kibontott figurák akadnak, akik már-már sztereotípiákba csúsznak át. Ez kicsit csökkenti a Paradise világának hitelességét, mely már így sem a leglogikusabban felépített sztori volt.

Nincs mérnök, aki egy amerikai suburbiát építene egy bunkerbe, ez a legkevésbé fenntartható vagy kivitelezhető megoldás hosszú távon. A show központi whodunnitja többször teljesen elfelejtődik, és magyarázata annyira erőltetett és mesterkélt, hogy rossz szájízzel zártam az évadot.

A sorozat kimondottan izgalmasan indul, egy-két későbbi epizód ügyesen megtartja a feszültséget, úgy, hogy közben apránként adagolja az újabb és újabb információmorzsákat. Ez azzal jár viszont, hogy az eleinte fontosnak ható detektívszál szinte teljesen felszívódik, mert kit érdekel, hogy valakit meggyilkoltak, amikor az emberiség nagy része egy ismeretlen katasztrófa miatt elpusztult.

A sorozat néha nem tudja jól ezt a történetet átadni, és bizonytalan, mire akar fókuszálni. A csavarok egyre-másra kiszámíthatóvá váltak, és olyan volt, mintha ezt a történetet már láttuk volna.

Kedvenc jelenetem, amikor az egyik mindentudó karakter azt mondja főszereplőnknek, hogy “holnap mindent elmesél majd”. Itt borítékolható volt, hogy nem fogja megérni a másnapot a szereplő, és pontosan ez is történt, hisz az írók nem adhatják át a sztori kulcsát ilyen gyorsan. Ez rendben is lenne, de valahogy jobban kéne ezeket a konfliktusokat megírni, mert azon kaptam magam, hogy nem érdekelt egyik karakter dilemmája sem, csak a központi katasztrófa misztikumának magyarázata vonzott, minden más középszerűnek hatott.

Nem segített, hogy szereplőink egyre-másra borzasztóan illogikus döntéseket hoztak, hogy bizonyos események megtörténjenek. A bunker fegyvereit nem védi senki, az elnökhöz bárki bemasírozhat, a bunkerbe egyszerre nagyon könnyű és nagyon nehéz bejutni, a puccskísérlet konzekvenciamentes stb.

A legnagyobb gond az, hogy már láttuk ezt a sztorit egyszer, épp ebben az évben, okosabban és szebben kivitelezve. A Silo második évadában jelen van itt hiányzó érdekes társadalomkritika, egy metaforikus üzenet, és egy mélyebb, egzisztencialista misztikum. Emellett a látványvilág is lényegesen szebb, a Silon érezni, hogy akár mozifilm is lehetne, míg a Paradise színezése olcsó tévéfilm hatású. Ha dönteni kell, és egy komolyabb, rétegeltebb sztorit szeretnénk, a Silot ajánlom, a Paradise inkább egy kistestvére annak, rengeteg narratív lyukkal és egy-két jól eltalált sztorival. 7/10