Anno, mikor megnéztem, az járt a fejemben, hogy ez az a film, ami úgy próbál izzadtságszagúan menő lenni, hogy közben elfelejti, mitől volt kultikus az eredeti. Jason Momoa hozza az izmokat, a hörgést, meg azt a nézést, amivel el lehetne olvasztani egy kardot, de sajnos a rendezés körülbelül annyira karakteres, mint egy lecsupaszított fakard.
A történet csapong, mintha valaki egy Dungeons & Dragons-játékot próbálna improvizálni, csak közben folyamatosan kiesik a karakteréből. A gonosz sablonos, a motivációk instant porból kevert fantasy-klisék, a mellékszereplők meg úgy tűnnek el a sztoriból, mint nyílvessző a CGI-ködben. A párbeszédek olyanok, mintha egy heavy metal album tracklistjéből rakták volna össze a forgatókönyvet.
A látvány... Az még elmegy, legalábbis amíg nem nézed túl sokáig. Mert akkor rájössz, hogy minden barna, szürke, meg piros – a klasszikus "minden mocskos és véres, tehát ez komoly" dizájniskola jegyében. Csak épp lélek nincs benne. A vér fröcsög, a kardok csattognak, de minden olyan lelketlen, mint egy túlóra hétfőn.
Momoa nem rossz, sőt karizmája van – csak hát itt úgy jár, mint egy kiváló vendéglátós, akit beküldenek egy automatába pincérkedni. Lehet akármilyen jó a stílus, ha az egész gépies és üres. A filmnek nincs saját identitása, csak újra akarja csomagolni azt, amit harminc évvel korábban már megettünk, csak akkor még Arnold Schwarzenegger volt a dobozon.
3,5/10 – a fél pont jár Momoának, a három pedig azért, mert legalább megpróbálták. De ahogy mondani szokták: nem minden kard, ami csillog, és nem minden Conan, ami izmos.
55 Conan, a barbár (2011)
Conan szüleit meggyilkolják, faluját lerombolják. Bár rabszolgasorba kerül, félelmetes harcossá képezik ki, aki felnőve elindul, hogy felkutassa, kin teljesítheti be bosszúját.... több»
Szereplők: Morgan Freeman, Jason Momoa, Rose McGowan, Ron Perlman, Rachel Nichols
