Nem rossz, pedig itt azt is figyelembe kell venni, hogy a filmek időtartama mindösszesen 40-60 perc között mozog. Ezen idő alatt kell egy komplett történetet "levezényelni, és valami csattanóval ellátni...
Jelen mozinkban ez Dan Trachtenberg rendezőnek sikerült. A sztorit ismét Charlie Brooker írta, mint jó néhány alkalommal, de ez most különlegesen jóra sikerült. A "sequence"-k a film felétől elég brutálisak, és megdöbbentőek a maguk módján, és itt ismét a technológiai fejlődés egy szintjét hivatott bemutatni. Vagy egyben figyelmeztetni annak veszélyeire, hátrányaira.
Hősünk, Cooper Redfield (Wyatt Russell) egy igazi világutazó. Éppen most ázsiai körútja után az Egyesült Királyságban tölti mindennapjait, és egy bárban összeismerkedik egy angol, belevaló csajjal, Sonjával ( Hannah John-Kamen ), aki egy pár ital után az ágyát is megosztja vele. Ám a pompás este és a laktató reggeli után útjaik elválnak, hiszen Cooper már hazautazik az USA-ba. Ám a kártyájáról valaki vagy valakik lenyúlták a pénzét.
Nem tud mit tenni, így délután megvárja Sonját, aki természetesen segít neki. Cooper olyan munkát keres, amivel a jegy árát gyorsan össze tudja kaparni. A jövedelmező munka hamar meg is van, igaz, kissé fura. Játéktesztelő.
Cooper oszt és szoroz, majd belevág. Kocsi jön érte (nem fura?), és egy hatalmas nagy kúriához viszik ki, ahol minden hipermodern és futurisztikus. Katie (Wunmi Mosaku) fogadja, ahol azonnal kezdetét veszi a tesztelés. Majd a pár perces "móka" után több pénzt felajánlva Katie bemutatja a cég alapítóját, fő "játékmesterét", Shou Shaitot (Ken Yamamura), aki biztosítja Coopert, hogy nem lesz gáz.
Elviszik kocsival egy nagyon gáz és félelmetes horror-kastélyhoz, és a fura kapszula (amit a nyakába lőttek) élesítése után elkezdődnek az igazi rémálmok. A félelmei kivetülését látja, mint egy rémisztő férfi alak, egy pók emberfejjel, nyikorgó, dübögő hangok és rettenetes félhomály. Majd Sonia jelenik meg a házban, aki figyelmezteti, hogy meneküljenek.
Aztán, minden előjel nélkül, egy késsel támad Cooperre. Ám ezzel még nincs vége hősünk megpróbáltatásainak. Nem happy end a vége, és ez a rövid kis film is újból azt harsogja a képünkbe, hogy ami új, modern és hiperszuper digitális, az nem biztos, hogy a javunkat szolgálja. Van története és mondanivalója. Persze egy-két vicces baki is belecsúszott, de aki odafigyel, és nem csukott szemmel, na meg háttal ül a gépének, az látni fogja, miről beszélek.
