A Fekete telefon az utóbbi évek egyik legokosabban összerakott horror-thrillere. Nem akar többnek látszani, mint ami, de amit vállal, azt brutálisan jól csinálja. Szorongat, meglep, visszahúz a ’70-es évek poros, nyomasztó kertvárosába, ahol az eltűnt gyerekek neveit már csak suttogni merik.
A történet minimalista, de annál hatásosabb: egy elrabolt fiú, egy titokzatos telefon és a múltbéli áldozatok hangjai, akik segítenek neki túlélni. Már ez az alap is libabőrt okoz, de Scott Derrickson rendezése és Joe Hill (Stephen King fia, és ez érződik is) stílusa olyan elegyet hoz létre, ami simán felér egy klasszikus King-történet atmoszférájával.
Ethan Hawke The Grabber szerepében félelmetes – nem a tipikus túlspilázott gonosz, hanem valami mélyen beteg és kiismerhetetlen figura, akit nem lehet levakarni az ember agyáról. Az ő maszkjai már önmagukban is hátborzongatóak, és tényleg minden néma jelenetben benne van valami démoni.
A film legnagyobb ereje viszont az emberi oldal: a testvéri szeretet, a túlélés iránti vágy, a gyermeki hit a csodában. És mindezt úgy, hogy közben szinte végig a torkodban dobog a szíved.
A Fekete telefon nemcsak egy horror – ez egy túlélőtörténet szellemekkel, traumákkal és egy adag fekete mágiával leöntve. King-hatás? Maximálisan. Az a fajta történet, amiben a borzalmak mögött ott van az emberség és a remény valami megmagyarázhatatlanban.
Nem hibátlan film – akadnak benne kiszámíthatóbb pillanatok vagy túl hirtelen lezárt jelenetek –, de a Fekete telefon így is üde színfoltja a modern horrorpróbálkozásoknak. Nem akar mindent megmagyarázni, de amit mond, azt hatásosan mondja. És ez mostanában már önmagában is ritkaságszámba megy.
70 Fekete telefon (2021)
A hetvenes években járunk egy coloradói kis település külvárosában, ahol egy rejtélyes sorozatgyilkos gyermekeket rabol el. Következő áldozatai azonban nem hajlandók... több»
Szereplők: Ethan Hawke, James Ransone, Jeremy Davies, Madeleine McGraw, E. Roger Mitchell
