"Ami ma történt, az csak a kezdet. A háborút elveszítjük. (...) Eddig mi rúgdostunk seggbe másokat, most már úgy illik, hogy a miénkbe is belerúgjanak egyszer." (Elias őrmester)
Gyermekkorom egyik legmeghatározóbb filmes élménye. Édesanyám mindentől félt (szocializmus volt még), ezért élből nem szimpatizált a kapitalista, megszálló hadsereg főszereplésével készült filmmel. '87 volt talán, én 12 éves, és a tévé reklámozta A szakasz című film könyvváltozatát. A BNV-n (Budapesti Nemzetközi Vásár) debütált, külön könyvpavilonnal, hosszú sorral a vevőkből, ahol egy bácsi megjegyezte, talán még túl kicsi vagyok az ilyen súlyos olvasmányhoz, nem!? "Hát mit tehetnék, ezt akarja a kisfiam" – szabadkozott édesanyám, és megvette a könyvet.
Na, a moziba már nem volt olyan nehéz bejutnom, és ott végleg eldőlt, ha nem csillagháború (mert arra ott a Star Wars), akkor a nagybetűs Háború Vietnamban tombol, és a legjobb film címe meg A szakasz. A bátyámra is hatott az amerikai módi: "Nézd, Zsolti, a jobb részeket megjelöltem ceruzával a könyvben". Nézzétek meg a bemutatkozóm fotóit!
Oliver Stone hihetetlenül jó érzékkel vázolta fel a cselekményt, baromi jól hozta be a nagy ős (archetipikus) alakokat, és keverte őket konfliktusba. Barnes, Elias, Taylor, de még a mellékszereplő O'Neil, King, Harold, Tapsi, Junior is mind-mind pár szóval, gesztussal felskiccelt karakterek. Mégis nem gond visszaemlékezni rájuk.
"Azért szívjátok ezt a szart, hogy elmeneküljetek a valóság elől? Nekem nincs szükségem erre. Én vagyok a valóság." (Barnes őrmester)
Ugyanez a bravúr már nem sikerül (számomra) Ridley Scottnak a Black Hawk Downban, pedig ott is volt karakterbemutatás. Természetesen gyerekként nem fogtam fel a dráma legjavát, meg hogy miről akar szólni valójában a történet, de a tökéletes akció és dzsungelérzet is sokáig elég volt nekem.
Az is meglepő volt számomra (még az első mozis nézésnél) Elias halálánál, hogy Stone-nak sikerült egy klasszikus komolyzenei betétet annyira emlékezetessé tennie, hogy azóta bármikor hallom, ehhez a filmhez kötöm (Adagio for Strings).
A Jöjj és lásd! című filmet is kb. ennyi idősen láttam, rendben van, az még sokkolóbb dráma, viszont történetben A szakasz mindent visz, jobb és emlékezetesebb, mint a klasszikus Nyugaton a helyzet változatlan.
"Ahogy utólag visszagondolok, úgy érzem, hogy nem is az Ellenséggel harcoltunk, hanem saját magunkkal. Az Ellenség bennünk volt. (...) Ahogy velem lesz Elias is, aki Barnesszal harcolt az én lelkemért. Azóta néha úgy érzem, ennek a két apának a gyermeke vagyok." (Chris Taylor)
Azok emlékére, akik harcoltak és elestek a vietnami háborúban!
89 A szakasz (1986)
Chris Taylor (Charlie Sheen) lelkes önkéntesként jelentkezik a hadsereghez, hogy harcba szállhasson hazájáért és Vietnam felszabadításáért. Azonban rá kell döbbenie, hogy... több»
Szereplők: Johnny Depp, Forest Whitaker, Charlie Sheen, Willem Dafoe, Kevin Dillon
