A Pixar idén 30 éves munkássága alatt szebbnél szebb történetekkel ajándékozta meg a világot. A Toy Story, a Verdák, a L'ecsó, a Wall-E, a Fel! vagy az Agymanók mellett most egy egyelőre kevésbé népszerű, ám annál sokatmondóbb és szívhez szólóbb darabbal jelentkezett.
Az Elio a Coco forgatókönyvét is jegyző Adrian Molina ötlete alapján készült (bár végül nem ő, hanem a Pirula Panda rendezője, Domee Shi és Madeline Sarahfian hozták tető alá), és egy csodálatos utazásra invitál a gyászfeldolgozás, az érettség elérése és a magány legyőzésének témáiban.
Elio egy korán árvaságra jutott, éppen ezért a világban helyét nem találó, zavarodott kisfiú, akinél a túl fiatalon rázúdult tragédia hatásai szívszorító módon jelentkeznek: érzelmileg bezárkózik, emiatt elérhetetlen az őt gyámjaként nevelő nagynénje számára, beilleszkedési problémákkal küzd, nincsenek barátai, és csak egy dolog érdekli: a világűr, melynek végtelenjében menekülési útvonalat lát a saját problémái elől.
A kortársaival való barátkozás helyett tehát minden idejét azzal tölti, hogy üzeneteket próbál közvetíteni a világűrbe, hátha egyszer meghallják őt az idegenek, és végre magukkal viszik.
És láss csodát, egy szép napon ez tényleg bekövetkezik: az intergalaktikus szövetség, a Communiverse ugyanis valóban fogja Elio üzeneteit, és a Föld vezetőjének hiszik őt, így készek felvenni maguk közé. Elio álmának csak egy valaki áll az útjába: egy gonosz hadúr, Grigon, akivel diplomáciai úton békét kell kötnie ahhoz, hogy a szövetség teljes jogú tagja legyen.
Elio elindul élete kalandjára, és természetesen semmi sem úgy sül el, ahogy tervezte, viszont annál értékesebb tanulságokra jut el lépésről lépésre, sőt a legváratlanabb módon talál igaz barátra: Grigon megfelelési kényszerrel küzdő fiának, Glordonnak személyében.
Glordon szála ugyanolyan tanulságos, mint Elioé. Egy perfekcionista, háborúnak és pusztításnak élő apa árnyékában él, aki hatalmas elvárásokat támaszt felé; azt szeretné, ha nagy hódító lenne belőle. Grigon saját gyenge oldalát is – ami itt testi sebezhetőségként van ábrázolva – egy félelmetes harci páncél mögé rejti, és a fiától is ezt várja. Glordon azonban szívesebben vállalná fel saját gyengeségeit, érzelmeit és érzékenységét, ha nem félne apja szeretetmegvonásától.
A két gyerek – noha egyikük űrlény – rendkívül jó hatással van egymásra. Elio megtanulja újdonsült barátjától, hogy merje újra megnyitni a szívét, hogy nem kell teljesen egyedül cipelnie a terheit, és hogy a szeretet igenis ott van körülötte, csak észre kell venni. Glordon pedig megtanulja Eliotól, hogy merje felvállalni önmagát, az érzéseit és a valódi érdeklődését. Sőt, Grigon is ráébred arra, hogy valójában nem egy tökéletes fiúra van szüksége, hanem az ő ábrándos fiára, úgy, ahogy van.
A kaland végére pedig Elio végre megtalálja a helyét az életben, amivel elindul a gyógyulás, valamint a felnőtté válás útján is. Igen, Elio keserédes története megannyi érzelmet szabadít fel, megannyi érzelemről és azok útvesztőiről beszél, magányról, depresszióról, önismeretről és önazonosságról, barátságról és a barátok hiányáról, a családi kapcsolatok bonyolultságáról. Csupa olyan dologról, mely mindannyiunkat érint vagy érintett már életünk során.
A Pixar most sem hazudtolta meg magát: egy színes, kalandos, bájos és szórakoztató animációs filmet készített, amit a gyerekek garantáltan szeretni fognak, a felnőttek pedig szeretni és érteni is.
45 Elio (2025)
Az emberek évszázadok óta kutatják a kozmoszt, és évtizedek óta küldenek üzenetet a világűrbe, hogy válaszokat találjanak az univerzum nagy kérdéseire. Most azonban univerzum... több»
Szereplők: Zoe Saldaña, Matthias Schweighöfer, Brad Garrett, Kate Mulgrew, Jameela Jamil
