A képregényekből készült filmek világában nem ritka, hogy egy-egy kevésbé ismert alapanyagból születik látványos akciómozi. A Világvége után is ebbe a kategóriába tartozik: a Red 5 Comics poszt-apokaliptikus sorozatából merít, és megpróbálja ötvözni a Mad Max-szerű világot egy klasszikus heist-sztorival. A végeredmény azonban inkább vegyes képet mutat: egyszerre szórakoztató és frusztráló, hiszen a potenciál sokkal nagyobb, mint amit a film végül kiaknáz.
A történet alapfelütése ígéretes: tíz évvel járunk egy óriási napkitörés után, amely a Föld keleti féltekéjén minden modern technológiát megsemmisített. Ebben a világban a múlt „kincsei” felbecsülhetetlen értékkel bírnak, így Jake (Dave Bautista) egykori katona most kincsvadászként dolgozik. Feladata, hogy megszerezze a Mona Lisát, mielőtt egy kegyetlen hadúr kezére kerülne. Az oldalán Drea (Olga Kurylenko) áll, aki saját céljai miatt csatlakozik hozzá. Ez az alaphelyzet kellően kalandos, és teret adna a világépítésnek, a karakterek fejlődésének és az erkölcsi dilemmák kibontásának.
A film legerősebb pontja egyértelműen Dave Bautista jelenléte. A színész már többször bizonyította, hogy a puszta fizikai erő mellett van benne drámai érzék is, de a film inkább csak az előbbire épít. Akciójelenetei ütősek, karizmája kétségtelen, de a forgatókönyv ritkán ad neki valódi mélységet. Samuel L. Jackson rövid, de markáns szerepe szintén feldobja a filmet: ahogy megszoktuk, minden jelenetben dominál, ahol megjelenik. Olga Kurylenko korrekt, de sajnos kevés teret kap, hogy igazán kibontakoztassa karakterét.
Az akciójelenetek változó minőségűek. Van néhány kifejezetten látványos szekvencia – például egy összecsapás mutáns túlélőkkel, illetve a Mona Lisáért folytatott hajtóvadászat –, de túl sokszor érezzük azt, hogy a CGI erőtlen, vagy hogy a koreográfia rutinszerű. J. J. Perry rendező, aki kaszkadőrmunkái révén jól ismeri az akciófilm műfaját, biztos kézzel vezeti a verekedéseket és lövöldözéseket, de hiányzik a kreativitás, ami felejthetetlenné tenné a jeleneteket.
A legnagyobb gond talán a világépítéssel van. Egy poszt-apokaliptikus történet mindig kínál lehetőséget arra, hogy a túlélésről, az emberi természet sötétebb oldaláról, vagy a civilizáció maradékairól mondjon valamit. Az Afterburn világában ezek az elemek csak háttérdíszletként működnek: a lerombolt városok, a technológia hiánya és a „régi világ” kincsei pusztán ürügyet szolgáltatnak az akcióhoz, de kevés gondolatot váltanak ki. A forgatókönyv szintén elnagyolt. A karakterek motivációi felszínesek, a fordulatok kiszámíthatók, és az egész történet egy lineáris kincsvadász-küldetésként bontakozik ki, minimális érzelmi ívvel. A film végén ugyan felcsillan egy filozofikusabb üzenet arról, hogy mit ér az emberiség öröksége egy romokban heverő világban, de ez túl későn és túl gyengén érkezik ahhoz, hogy valódi súlya legyen.
A Világvége után egy középszerű, de időnként szórakoztató akciómozi. Dave Bautista és Samuel L. Jackson miatt megéri megnézni, és van benne annyi dinamika, hogy ne unatkozzunk. Ám ha valaki mélyebb sci-fi-élményre vagy világépítésre vágyik, csalódni fog. A film leginkább azoknak ajánlható, akik beérik egy egyszerű, képregényes hangulatú, látványos, de könnyen felejthető poszt-apokaliptikus kalanddal. #premiervadasz
48 Világvége után (2025)
akció | dráma | horror | sci-fi | vígjáték
Egy pusztító napkitörés a Föld keleti féltekéjét hamuvá változtatja, nyomában pedig káosz és anarchia borítja be a világot. A túlélők fegyveres bandákba tömörülnek,... több»
Szereplők: Samuel L. Jackson, Dave Bautista, Olga Kurylenko, Kristofer Hivju, Daniel Bernhardt
