Szimbolizmussal van tele

2026.07.23 21:31 Ahoj poplacsek Olvasottság: <100x

3

Nem egyszerű film, csak a legfanatikusabbaknak való. Alternatív, szimbolikus, és nem ad megfejtést. Mary Bronstein író-rendezőként feladta a leckét, Rose Byrne pedig bemutatta, hogy nem csak vígjátékbeli karaktert tud alakítani. Kb. egy megfilmesített pánikrohamot látunk az anyai kiégés, a magány és a mentális összeomlás háromszögében.

Nagyon kell figyelni, és úgy sem lesz könnyű szétszálazni, hogy mi valóság és mi nem. Linda lánya beteg, de nem tudjuk, mi baja, és még azt sem, hogy hívják. Míg az anyjánál el nem kezdődik valami gyógyulás, addig az arcát sem látjuk. Nyilván nem, mert a súlyos kiégésben és kimerültségben szenvedő anya számára a gyermek személyisége átmenetileg elhalványul.

Az egész cselekmény úgy kezdődik, hogy Linda és a beteg lánya motelbe kell, hogy menjen, mert a mennyezetükön egy jókora, később igen furán viselkedő lyuk keletkezik. Az egész lyuk maga is egy szimbólum; ehhez képest a költözés valós. Nem tudjuk, hogy Linda terapeuta-e, vagy azt csak fejben építette fel; mindenesetre ő maga is páciens közben. A rendező szándékosan mossa el a határt a valóság, az álmok és a kimerültség szülte hallucinációk között, talán azért, hogy mi is átéljük azt, amikor az agy az alvásmegvonástól és a krónikus stressztől kezd felmondani. Ez szerintem remek húzás. Egy objektív, távolságtartó drámában csak simán látnánk, hogy anyu totál kész van. De mivel a vágások és a látomások miatt mi magunk sem tudjuk, mi a valóság és mi a hallucináció, Bronstein eléri, hogy a néző ugyanazt a szétesett, bizonytalan és fojtogató állapotot tapasztalja meg, amit a főszereplő.

Majdnem minden percre jut valami fontos szimbólum, ezért ha megnézitek, teljes figyelemmel tegyétek. És ha láttátok, utána mindenképp olvassatok el 1-2 elemzést; nagyon megéri.