Toncsi

Nem gondoltam volna, hogy egy albumfilm ennyire be tud húzni. Az Extázis – Uncut sokkal több, mint egy hosszúra nyújtott videóklip: nyers, személyes és néhol kifejezetten kellemetlen nézni, de pont ettől hiteles. Bongor történetében az a durva, hogy nem próbálja magát tökéletesre mosni, hanem a legrosszabb oldalát is fel meri vállalni.

Almodóvar még mindig zseniálisan bánik a színekkel és az érzelmekkel, de a Keserű karácsony most inkább befelé fordul, mint hogy a néző kezét fogja. Néha elvesztem a történet rétegei között, viszont a lezárás miatt abszolút megérte kitartani. Nem a legkönnyebben szerethető filmje, de sokáig velem maradt.

Elég klassz volt a koncepció és voltak benne durva pillanatok, de néha picit vontatottnak éreztem a tempót. A cucc vizualitása hozott egy decent thrillert, de néha olyan érzésem volt, mintha csak hosszabbra nyújtották volna ugyanazt a jelenetet. Összességében simán nézhető, de nem fogom napokig emlegetni.

Na ezt tényleg nem vártuk: egy magyar vígjáték, ami nem csak trapikalacsonyos gúnyaroham, hanem tényleg képes meglepni. A barátság próbája kap kvázi főszerepet a káoszban, és miközben néha teljesen kaotikus lesz az egész legénybúcsú, sokszor tényleg szórakoztató, durván pörgős és simán visz időnként hangulatot.

Tetszett, hogy megismertem Oksana történetét és a FEMEN mozgalom eredetét – nagyon tanulságos. Igazi nagyítás volt a testpolitikára, viszont néhol túl dramaturgiai, így néha elvett az intenzitásból.