Ez tipikusan az a film, amit vagy imádsz, vagy végigszenvedsz. Iszonyat nyomasztó, tele beteg metaforákkal meg ilyen test-horroros cuccokkal, de közben tök érzelmes is a családi sztori. Nekem néha túl művészieskedő volt, de nem lehet rá mondani, hogy unalmas.
Izgalmas és brutális, de nem ősi gore‑őrület, inkább visszafogott, mégis üt. Amikor Predator lecsap, azt érzed. A hangzás, a zeneválasztás szépen támogatja. A karakterívek hiányoznak, de az akció mindent visz.
Az év egyik legjobb sorozata egyelőre szerintem. Néhány szereplő kicsit kínosnak, idegesítőnek hatott, de gyorsan keresztüllendültem rajta, annyira jó volt a sztori és a rejtély.
Nekem kicsit túl sok volt a dráma, és kevés a valódi cselekmény. Bár a karakterek érdekesek, a történetvezetés néhol kiszámítható. Nem rossz, de nem is kiemelkedő.
Én személy szerint örülök, hogy Keatont ismét egy vígjáték szerepben láthattam. Szerintem ez a film irtó jópofa, bár talán nem az a fajta, amit az ember újra meg akar majd nézni.
63 Alpha (2025)