Az író-rendező Gyllenhaal a könyv esszenciáját a lehető leghitelesebben, de a saját interpretálásában szerette volna továbbadni – dolgozó anyaként az anyaság árnyoldalát mutatja be és láttatja azokat a nőket, akik számára nem pusztán boldogság az új szerepkör, hanem kemény küzdelem. több»
A The Card Counter széttartó, kissé felszínes és kiismerhetetlen mű, mégis bevisz néhány gyomrost és szabadon végigzongorázza az érzelmeinket is – nem pókerfilm, nem buddy movie, nem románc és nem bosszúfilm, hanem egy Paul Schrader-film. A hősei lelkiállapotát követve jó és rossz, sötét és esendő, elemelt és realista, szent és profán. több»
Ennek ellenére dicséret illeti Bebjakot már csak azért is, hogy megpróbálta megcélozni a nemzetközi porondot. A színészi játék és a magas színvonalú technikai megoldások pedig bármilyen piacon megállnák a helyüket. több»
Mindent összevetve tehát a film, miközben egy messiással kecsegtet minket, végül maga is olyanná válik, amilyen a főszereplője. Egy – jogosan – lázadó tinédzser, aki nem jön le a felnőttek közé, nem mutatkozik be, és bár csak arra vágyik, hogy megértsék, mégsem szól senkihez. több»
Addig meg: bye bye Mr. Bond aka Daniel Craig, a világot továbbra is meg kell menteni, ha rám hallgatnak egy meleg feka ügynöknő menti meg, de hát miért hallgatnának rám?! több»
A Rendbontók egy olyan valós eseményeken alapuló film, mely a forgatókönyv bizonyos egyenetlenségei ellenére nemcsak a feminista mozgalom történetének egy érdekes és fontos részletét mutatja be többféle nézőpontnak hangot adó módon, hanem hatásvadász megoldásoktól mentesen képes kidomborítani a nők eltárgyiasításának még napjainkban is aktualitással bíró problémáját. több»
[...] Audrey Diwan filmje megérdemelten lett az olasz filmfesztivál legjobbja – egy végtelenül őszinte és brutális alkotás, mely univerzális szinten és eszközökkel beszél arról, hogy mi történik, ha a nőket megfosztják a testük feletti döntésjoguktól. Nem ítélkezik, nem egy kiáltványfilm a pro-life (életért) mozgalom ellen – a Happening egy nem kívánt terhesség megrendítő krónikája. több»
Sokszoros válságtermékekről van tehát szó, amelyek egyszerre mutatják meg az úgynevezett nyugati életmód kudarcát és a keleti romlatlanság üres mivoltát. A Soha többé nem fog havazni tehát valódi katasztrófafilm – jó lenne meglátni történetében a túléléshez szükséges tippeket, de ilyenek nincsenek benne. több»
Őszintén szólva, nem tudom meddig lehet még fokozni a román újhullámot, húsz év alatt a filmes mozgalmak már régen ki szoktak fulladni. Noha Radu Jude filmje, a Zűrös kettyintés… korántsem hibátlan munka, mégis azt tanúsítja, hogy a kortárs európai film legizgalmasabb mozgalmában még bőven van szufla. több»
[...] a felkavaró történettel és azzal, hogy az erőszak helyszínévé lépteti elő, eloszlatja a hatvanas éveket, Londont és a nosztalgiát elborító rózsaszín ködöt, és így lesz Petula Clark Downtown című fesztelen dalából egy kísérteties és hátborzongató szerzemény, ami a mozitermet elhagyva még egy darabig a fülünkben fog csengeni. több»
57 Az elveszett lány (2021)