Nagyon kellemes meglepetés volt a számomra ez a minisorozat, amelyre egyáltalán nem emlékeztem gyerekkoromból, de szerintem nem is értékeltem volna, ehhez a sztorihoz kell egy bizonyos érettség, nem éppen habos-babos történet, az űrhajó belseje sem túlságosan karakteres, mégis egy nagyon emlékezetes darab, amit egyszer mindenképpen érdemes megnézni. több»
Aki vágyik valami különleges filmélményre, annak bátran tudom ajánlani, de alaposan gondoljátok át, hogy milyen időpontban és milyen moziban nézitek meg, mert a filmben elég nagy szerep jut a csendnek, a minimális zajoknak, amik mellett a röhögő, zörgő, nachos-t rágcsáló, beszélgető, üdítőt szürcsölő közönség elég illúzióromboló tud lenni. több»
Ha valaki besokallt a képregényfilmektől, de mégsem drámára vágyik, nyugodtan tegyen egy próbát / nosztalgiázzion egy jót ezzel a darabbal, nem fogja megbánni! több»
Egy sivár és lelketlen világot fest le nekünk Truffaut, amelyben a tudás nyújtotta szellemi szabadságnak hatalmas ára van, amelyet azonban mégis érdemes megfizetni, még akkor is, ha csupán saját magát tudjuk megváltani vele, a világot nem. Lezúzza ez ember lelkét ez a film, mégis kár lenne kihagyni az életünkből. több»
Összegezve az egészet: pont ugyanolyan felemásan érzem magam, mint a Bowie-féle Loving the Alien közben, ami ugyanúgy egy sűrű, nehezen megfogható problémába akart betekintést adni a jelenlegi közel-keleti ellentét és a keresztes hadjáratok vallási ellentétének összehasonlításával. több»
Biztos vagyok benne, hogy a mai tiniknek halvány lila gőzük sincs róla, mi a jó ebben a filmben, de az én kora negyvenes generációm szemében ez egy kultikus alkotás, amelyen nem csak tinikorunkban szórakoztunk istenien, hanem ma is, hiába vagyunk már távol a kamaszkortól, soha nem fogunk felnőni, ez van. több»
A rendező, míg elér a katartikusnak szánt zárásig, a néző végleg lecsatlakozik és érdeklődését veszti, hiába található meg nyomokban papírforma szerint egy valós drámára hajazó alapötlet, ha ennek kifejezésmódja nyögvenyelős, a párbeszédek banalitását pedig csak a végére erőltetett, krimivel tűzdelt katasztrófa sztorival próbálja leplezni, ahol igyekszik húsz percbe belesűríteni azt, ami előtte nem sikerült.
Terry Gilliam műve húsbavágó alkotás. Addiktív anyag, ami helyenként szórakoztat, de jobbára a retinánkba égve velünk marad, és nem ereszt soha, mint a legerősebb szer.
NA A feladat (1975)