A Shaun, a bárány egyszerűen még mindig működik. Imádom, hogy szinte egy szó nélkül képes végigvinni egy egész sztorit, közben pedig folyamatosan jönnek a vizuális poénok. A horrorfilmes kikacsintások külön jók, a stop-motion pedig elképesztően néz ki. Könnyed, vicces, és pont annyira hülye, amennyire kell.
Nem gondoltam volna, hogy egy tengeri szörnyes animáció ennyire wholesome lesz. Kicsit olyan érzés volt, mint régi DreamWorks meséket nézni vasárnap délután. Néha kiszámítható, de a karakterek cukik, és van benne egy tök jó üzenet arról, hogy attól még értékes vagy, ha nem vagy olyan, mint mindenki más.
Totál elvarázsolt ez a dokumentumfilm, mert olyan ritkán látott VHS-felvételeket hoz elő a ’89-es phenjani fesztiválról, hogy az majdnem olyan, mintha egy időgéppel utaznál vissza. A hangulat egyszerre nosztalgikus és kicsit furcsa, a narráció pedig tényleg több nézőpontot ad, szóval nem csak egy sima történelemóra
Én azt éreztem, hogy kicsit kihagyott lehetőség: az ötlet (AI, etika, digitális valóság) adja magát, de nem igazán nyomja le magát a film, hogy tényleg foglalkozzon vele mélyebben. Ehelyett sok akció, sok efektes jelenet, de a kapcsolat a karakterekkel ritkán működik.
90 Shaun, a bárány és Moszatvég szörnye (2026)