Totál elvarázsolt ez a dokumentumfilm, mert olyan ritkán látott VHS-felvételeket hoz elő a ’89-es phenjani fesztiválról, hogy az majdnem olyan, mintha egy időgéppel utaznál vissza. A hangulat egyszerre nosztalgikus és kicsit furcsa, a narráció pedig tényleg több nézőpontot ad, szóval nem csak egy sima történelemóra
Én azt éreztem, hogy kicsit kihagyott lehetőség: az ötlet (AI, etika, digitális valóság) adja magát, de nem igazán nyomja le magát a film, hogy tényleg foglalkozzon vele mélyebben. Ehelyett sok akció, sok efektes jelenet, de a kapcsolat a karakterekkel ritkán működik.
Bár érteni vélem a koncepciót – láthatatlan angyalok, románc – de ez nekem túl kiszámítható volt. A karakterek inkább sablonosok, nem kaptak el eléggé. Weekend-mozinak jó, de nem kelti fel különösebben a figyelmem máskor.
82 Fényes jövő (2024)