Chabee

Totál más, mint az átlag karácsonyi film: itt nem csak fenyőfák és ajándékok vannak, hanem markánsan jelen van, hogy a kamaszlány milyen belső hullámvasúton megy keresztül, miközben a család háttérbe húzódik, és az első szerelem is rámászik. Frissítő látásmódnak találtam, főleg mert nem csak cukormázas, hanem van benne igazán érzés is.

Ez a film valahogy pont elkapja azt az eufóriát, amit én fesztivál után szoktam érezni — a zenét, az embereket, a poros földet, amitől minden kicsit kaotikus, de mégis összetart. A dokumentum részletes, de nem túl ragaszkodik a kronológiához, inkább hangulatokat hoz, sztorikat. A generációs különbségek bemutatása sokszor vicces, máskor megható — jó hogy nem csak a múltat nosztalgiáztatja, hanem kérdez is: mit jelent ma szabadság.

A film üzenete működik: a Rosszfiúkból jófiúk lesznek, és bemutatják, milyen nehéz visszatalálni a társadalomba. Jók a dialógusok, mennek a kisebb poénok is – ja, meg a klasszikus Piranha fártjelenetek is. A humornál és karakterábrázolásnál szorosabb a kötés, mint más animációs filmeknél.

Ugyanolyan, mint minden ilyen sorozat, amit utánoz/feldolgoz. Ettől tud vicces lenni, de ilyen rövid időn belül inkább tűnik felesleges ismétlésnek, mint remake-nek.

Kell hozzá egy bizonyos hangulat, hogy az ember igazán élvezni tudja, de ha ez megvan, akkor nagyon magába tudja szippantani a film.