Kiss

Olvastam róla rengeteget, hogy ez jelenleg az év legsikeresebb filmje, meg hogy mindenféle rekordot megdöntött, szóval azért voltak elvárásaim bőven, amikor beültem rá. Viszont ez az a viszonylag ritka eset, amikor végképp nem kellett csalódnom: ez egy igazán lenyűgöző fantasy, tényleg, le a kalappal az alkotók előtt, és köszi a forgalmazónak, hogy elhozta ezt, mert baromi jól mutat a nagyvásznon. Abszolúlt megérdemelt az a siker, amit elért, eszelősen látványos és a maga nemében izgalmas filmet kaptunk, amit egyszerűen csak jó nézni, és pont. Részemről erre most megadom az 5 csillagot, nem is kérdés.

Ez az a fajta film, ami után hazafele menet is benne marad, hogy “vajon mi lenne, ha az én rajzaim kelnének életre?” Amber karaktere fantasztikusan van írva, a testvérrel való dinamika, az apával való kapcsolat miatt is.

Nekem nagyon tetszett, az új fajok és idegenek bemutatása, a világ és a fő sztorivonal is érdekes, attól függetlenül, hogy a Xenormph nélkül is működne. Egyelőre jó, hajlik a közepes felé - azért láttunk már jobbat is ettől a franchise-tól - de kíváncsian várom a folytatást.

Az első percek után leesett az állam – olyan brutálisan valóságos, hogy megállt bennem az ütő. A végig elpattanni készülő feszültség, a hangok, a vér… ez nem csak háborús film, ez a valóság kifulladásig. Rendkívül jó a vizuális és hangélmény.

Totál ledöbbentett a film sötét hangulata – azt hittem, egy elég sablonos akciódráma lesz, de a Marseille-i alvilág részletei és az MMA‐harcos lelki vívódása tényleg ütnek. Ciryl Gane meggyőző, és Alice Belaïdi mellékszerepe is rendben van. Talán néha túlságosan? De összességében megvan az a feszültség, ami miatt odaragaszkodsz a képernyőhöz.