Amerikai irodalom

Kedves film, de nem tudom közepesnél jobbra értékelni. A végét leszámítva nem volt elég kreatív a történetvezetés.

Hát ez kész! Cord Jefferson nem véletlenül húzta be vele a legjobb forgatókönyvért járó Oscar- és egy raklap másik díjat. Maga a forgatókönyv egyébként a különösen termékeny író, Percival Everett egy korábbi, 2001-es regénye alapján született. A tört... Teljes kritika

Tegnap este végre sikerült megnézni kedves feleségemmel, párductestű istennőmmel ezt a komolynak mondható filmet. Mielőtt megnéztük volna ezt a szatirikus filmdrámát, még nem tudtuk, hogy ez a film már nyert egy Oscar-díjat, valamint egyéb nemzetközi filmfesztiválokon 76 díjat söpört már eddig be, valamint mindezek mellett kapott még összesen 174 jelölést. Elképesztőek ezek a számok, melyet csak a film megtekintése után vettük észre, de a filmnézés közben éreztük, hogy ez egy kimagasló alkotást. Maga a film a sztereotípiákról, az előítéletekről, annak elfogadásáról, vagy azzal szemben való ellenállásáról szól. A színészek rendkívül jól teljesítenek. Thelonious 'Monk' Ellison (Jeffrey Wright) egy fáradt és csalódott regényíró, aki megpróbál szembeszállni ezekkel az előítéletekkel tarkított irodalmi életben általa tapasztaltakkal. Rendkívül módon élveztem, hol nagyszerű poénokkal, hol pedig drámaisággal tarkított film. Munk egy idő után álnéven kezd el írni, annak az igénynek eleget téve, amely ellen világéletében harcolt és küzdött, és ez be is jön, mert könyvei bestsellerré válnak. Nézzék meg ezt a kedves kis filmszatírát, ne legyenek sztereotípiáik!

Talán ezzel a filmmel kapcsolatban voltam a legnagyobb ködben az Oscar-jelöltek közt. El se tudtam képzelni, mi lehet, a poszter sem tetszett, simán kihagytam volna, ha nem akarnék ranked listát csinálni a legjobb film díjáért küzdő alkotásokból. Eze... Többk után tökre meglepett, milyen ütős szatíra. Beszól a woke-nak, rámutat az ablakba kitett BLM harcban rejlő rasszizmusra, és bemutatja, hogy egy átlag feketének nem a bőrszíne miatt kell minden nap küzdenie. És még meta is tud lenni időnként, hát ezt kár lett volna kihagyni! Ugyanakkor a magánéleti problémákkal foglalkozó részek nekem kicsit unalmasak voltak, semmi újat nem tudott mutatni, persze pont ez volt a lényege, de lehetett volna ebből kevesebb, és az amúgy zseniális, könyvkiadás körüli abszurditásból több.