Nekem kicsit hullámzó volt. Voltak jelenetek, amiken nagyon nevettem, aztán volt pár rész, ahol úgy éreztem, túl sokáig időzik ugyanazon az érzelmi ponton. De a színészek nagyon elvitték, meg az egésznek volt egy ilyen otthonos, emberi hangulata. Nem életre szóló kedvenc, de abszolút megérte megnézni.
Imádtam, hogy ez a film nem csak egy romantikus háborús sztori: igazából Delpero egy egész mikroközösséget mutat be, a család, a falusi élet, a generációs titkok mindzony, ahogy egymás mellett élnek a hegyekben. A látvány lenyűgöző, és a realista-poetikus stílus egyszerre megnyugtat és elgondolkodtat.
Őrült módon beszippantott! A múlt traumái szépen fokozzák a rettegést, miközben minden apró zajt figyelsz a barlangban. A banshee-mítosz hihetetlenül működött, nem kell neki túlzás: a vizualitás és az operatőri munka simán odarakja magát.
Indulásával elég egyedi: önfeledt nyár, aztán váratlan családi szembesülések. A dialógusok olyan pörgősek, mintha színházi jelenetben lennél – néha kicsit túlságosan is, de általában ez dob rajta.
Jó, jó, ez egy tévéfilm, de amúgy teljesen korrektül összerakták. Ne hasonlítsuk a nagyobb költségvetésű, sztárrendezővel készült filmekhez. Ez a maga tévéfilmes kategóriájában abszolút rendben volt. Simán jó egy nézésre.
74 Négy anya négy fia (2025)