Nagyon tetszett, hogy nem csak simán egy romantikus vacsora, hanem tényleg az, ami bennünk zajlik – félelem, bizonytalanság, vágyak, gondolatok összevisszasága. Az, hogy a karakterek “énjei” vitatkoznak és egymással is néha egymás ellen dolgoznak, különösen jól működik.
Bejött, hogy egy fekete főszereplős akciófilm kipörgeti a sablonokat, plusz Kerry Washington meg Omar Sy párosa működik – de úgy érzem, több minden maradt ki a muffból. A vizuálisan teljesen fárasztó, ami lehetett volna művészi választás, de inkább csak szimplán fakó.
Én személy szerint annak idején nagyon szerettem az első részt, de úgy érzem, hogy ezt felesleges volt megcsinálni. Sajnos semmi nem maradt az eredeti hangulatából.
Mit mondhatnék...nem véletlenül nem hallottunk sokat erről a filmről. Szerintem eléggé lapos az egész koncepció, bár hangulata meg kell hagyni, nálam átjött.
72 Túlagyalt randevú (2025)