Tibor

Ez a film nem egy klasszikus sztori, inkább egy érzelmi trip. Néha kicsit kaotikusnak tűnik, de pont ettől hat igazán erősen. Az egész olyan, mintha emlékekből lenne összerakva, és közben brutál őszintén beszél traumáról és önkeresésről. Nem könnyű nézni, de eléggé beszippant.

Ez a film tényleg “bárbeszéd-maraton”, ami vagy működik, vagy nem. A hangulat megvan: füstös klub, alkohol, visszahúzódó sztár, aki már nem az újabb sztár. De közben ott van az a fura érzés, hogy ez nem egy látványos előadás, hanem egy lassú lecsúszás művészi formában. Vannak pillanatai, amikor kicsit vontatottnak éreztem, és néhol szerintem a karakter-írás kicsit túlságosan „színházi” volt. Összességében viszont imádtam, főleg Hawke miatt.

Ez a film tényleg “bárbeszéd-maraton”, ami vagy működik, vagy nem. A hangulat megvan: füstös klub, alkohol, visszahúzódó sztár, aki már nem az újabb sztár. De közben ott van az a fura érzés, hogy ez nem egy látványos előadás, hanem egy lassú lecsúszás művészi formában. Vannak pillanatai, amikor kicsit vontatottnak éreztem, és néhol szerintem a karakter-írás kicsit túlságosan „színházi” volt. Összességében viszont imádtam, főleg Hawke miatt.

Van benne valami különleges nyugalom – lassú libbenés, füstös szexuális feszültség, sóhajtozós pillanatok. A lóversenyek, kártyázás, lelkesedés… mind ad hozzá egyfajta tiltott szabadságélményt. Simán ajánlom, ha nem akarsz popcornos pörgést.

Elismerem, hogy próbálták beletenni a családi drámát és az üzenetet, de számomra túl összetett és feleslegesen bonyolult, miközben a sztori hol klisés, hol értelmezhetetlen. Többször is hoppá-morzsa lett az egész.