Komolyan, nem gondoltam volna, hogy egy csimpánzos horror így be fog ütni. A felépítés, a lassú feszültség és amikor elszabadul a pokol… na az real deal. Teljesen más vibe, mint a tipikus slasher filmek, és akinek bejön a vadállati fenyegetés, az imádni fogja.
Számomra az Infinity Castle legnagyobb erőssége az érzelmi mélység – Akaza, Tanjiro és a többiek múltja, trauma, áldozat – valóban átjön. A lezárás is üt, de van egy kis hiányérzet, mert nyilván történetileg tudjuk: ez csak az első rész a fináléhoz vezető útból. Lassan, de biztosan építkezik.
Szeretem, amikor egy film nem csak szórakoztat, hanem gondolkodásra is késztet. Itt is van egyfajta tanító jellege, hozza a fontos feminista kérdéseket. Csak néha túlságosan is didaktikus lett, kicsit több punkoktól lázongást vártam volna.
78 Ősi ösztön (2026)