Cash

Néha még legendás rendezők is elvállalnak egy-egy olyan témát, amit aztán utólag megbánnak. Gyanítom, ez a politikai megrendelésre leforgatott film Tsui Hark életművében az említett csoportba sorolandó. Azért a jó öreg teljesen nem hagyta cserben a rajongóit, így aztán látvány és akció területén kiszolgálja a fogyasztókat. Ám egy igazi jó alkotáshoz ennyi kevés. Aki csupán egy laza szórakozásra vágyik, nyugodtan üljön le a megtekintésére. Viszont minden egyéb elvárását süllyessze a söröspohara aljára. több»

Akkortájt, mielőtt a TV csatornák és az Internet mondhatni mindent az orrunk elé pakoltak a kényelmes szobákba, az emberek fárasztóbb módját választottak a világ eldugottabb zugainak megismeréséhez. Odautaztak. Költséges, és meglehetősen veszélyes hobby volt az. Hónapokig, sőt évekig tartó is lehetett az elhúzódó odajutás, veszélyes népek, betegségek, és barátságtalan bennszülöttek közé, miközben a mindig kiszámíthatatlan helyi politika miatt nem létezett tömegturizmus így az idegennek még némi személyes hátország kiépítése is rázós feladat volt. Néha egy sajátos változata besegített, de azt meg kolonizálásnak hívták és ajánlatos volt kimaradni belőle. Az előbbiek ellenére is akadtak vakmerő arszlánok és amazonok, akik a sikeres kóborlásaikat papírra fektetve megcsinálták a szerencséjüket. Anna Leonowens asszony azonban jókor volt jó helyen, bár azt akkoriban még nem tudta. Lássuk, mire jutott a világ túlsó felén. Tény, hogy a filmesek máig áldhatják a nevét. Ám ismerjük a mondást a patásról és a részletekről. A klasszikus hollywoodi stílus már szinte kikopott a vásznakról, de aki odahaza, a négy fal között kedveli a nosztalgiázást, jó helyen jár. több»

Manapság meg kell becsülni a tisztes szándékkal készült, valóban történelmi filmnek szánt műveket, lévén, hogy gyakoribbak a fantasy jelleget öltő,(Gladiátor II) vagy az egyéni nézetet túltoló "izék." (Napóleon - R.S. módra) A hajókat felvonultató mesék évtizedekkel ezelőtt némileg nagyobb számban készültek. Voltak köztük kalandosak, (Hét tenger ördöge/Blood kapitány különböző kalandjai) vagy tényleges hadjáratok eseményei, (Nahimov tengernagy /Hajókkal a bástyák ellen) amelyek sikert arattak a vetítőtermekben. Ám a vitorláshajók lassan kikoptak a filmstúdiók kelléktárából, nyilvánvalóan a drága fenntartásuk miatt, így velük együtt a témakör is erősen visszaesett. (Manapság a koreaiak az I Shunsin admirális életét bemutató trilógiájukkal igyekeztek némi vérfrissítéssel előállni a tengerek bátor hőseiről szóló látványos alkotások terén.) Európán belül Michiel de Ruyter admirális élettörténete valóban nagyvászonra kívánkozó alapanyag, de hatalmas témát ölel fel. Nehéz vállalkozás volt a kivitelezése, minden szintet nézve. Lássuk, mire jutottak vele a hollandok. több»

A szovjet ifjúsági filmek többsége egykoron magas színvonallal került a vetítőtermekbe. Kiváló írók művei adták az alapanyagokat, a kísérőzenék fülbemászó slágerekként mentek a rádióban, neves színészek és rendezők sem érezték méltóságon alulinak, hogy beszálljanak a bájosan naiv, jóra nevelő mesékbe. Meglepő módon, százalékban nézve sokkal kevesebb nyíltan didaktikus alkotás volt köztük, mint a felnőtteknek szánt művek között. Viszont a SZU hanyatlásával együtt járt a gazdasági pangás, emiatt a filmesek néha ugyancsak szűkös büdzséből kellett gazdálkodjanak. Ez a film sem úszta meg az említett problémát. Minden gonddal együtt egy igazi, családi szórakozásra alkalmas film született meg, amit azoknak ajánlok a kritikai részen bővebben taglalva, akik kedvelik, ha egy konfliktust inkább bízzák az emberi szellemre, mint a fegyverek sorára. több»

A kezdetben oly sikeres és jó filmekkel előálló DAIEI egyre inkább pénzzavarban volt az évek előre haladtával. Becsülettel küzdöttek ellene, és mint az 1960-as években oly sok másik filmstúdió, a nagy formátumú, mozivásznon pazarul mutató, tényleg látványos szuperprodukciókkal akarták a vetítőtermekbe visszacsalogatni a szaporodó TV-k által elcsábított közönséget. Például leforgatták a Chushingura sokadik változatát, a "Japán születése" művet, amely a helyi legendákat szedte egybe a szigetország létrejöttéről. Buddha életét képre vinni mondhatni tökéletes választásnak tűnt a kassza feltöltésére, ha figyelembe vesszük a hívők létszámát. Ám minden bukás lett, amibe belevágtak, vagy a késztermékek éppen csak a forgatási költséget hozták vissza. Valahogy rosszul mérték fel a belső érdeklődést a nézők részéről, vagy - ami gyakoribb volt - gyengén megírt forgatókönyvvel ugrottak neki egy monstre produkciónak. A Buddha (Shaka) sem járt másként...sajnos.

Ám furcsa mód, nem süllyedt el a filmek óceánjában. Mára jobb a megítélése, mint akkortájt volt. Szerintem is többet érdemel az eredeti nézői "ítéletnél," bár tagadhatatlan, nagy példányszámban aligha fog fogyni a pár éve már létező restaurált DVD változat. Viszont az érdekességekre vadászók örülhetnek neki. több»

Hideo Gosha rendező a legelső filmjével - Three Outlaw Samurai - rögtön berobbant a japán filmgyártás világába. Azért arrafelé sem fenékig tejfel az élet, voltak zűrjei a stúdióvezetéssel. Sőt, magával a "Császárral," vagyis Mifune Tosiróval, - Ugye nem kell bemutatni? - pont ezen történet kapcsán. Teljesen mást gondoltak arról, miként alakuljon az - akkor - új "Yojimbo" történet. Gosha 1969-ben újra szárnyalt. A "Tenchu" kritikai és nézői elismerést egyaránt hozott neki. Majd "A testőr" következett...volna. Ám a vitákon és a rideg forgatási körülményeken felbőszült Mifune otthagyta a makacs rendezőt, aki élve a váratlan eséllyel és az alkotói szabadsággal, teljes erővel belevetette magát a munkába. A stábnak megérte végigkínlódni a rendkívül hideg északi tengerpart dermesztő telét. A Goyokin a hazai sikeren túl a távol-keleti országokban nagy hatással volt az újhullámos, drámai hatásokra vágyó, feltörekvő rendező nemzedéknél. Lássuk, hogy miért. több»

Mi kell egy jó kis rémmeséhez? Elsőként végy egy népszerű témát. Japánban imádják a kísérteteket, tehát biztosra lehet menni velük. Kell egy képzett rendező, aki túl tud lépni a sémákon. Tai Kato személyében akadt egy. Ne húzd fölösleges szövegeléssel a néző idejét. A forgatókönyv író, - Nanboku Tsuruya - szerencsére tudta ezt az alapelvet teljesíteni. Karizmatikus főhős létszükséglet. Tomisaburo Wakayama jelenlétében erről kétség sem merülhetett fel.

Tessék, már kész is egy időtálló klasszikus film. több»

Jimmy Vang Jü, (Wang Yu) miután hosszas pereskedés után megszabadult az őt a sikerei után félrelökő Shaw Brothers stúdió középkort idéző röghöz kötöttségétől, önállósodva igyekezett betörni a filmpiacra. Ennek a kísérletnek az egyik leglátványosabb darabja volt a "The Beach of The War Gods" című eposz, amely hollywoodi mértékkel mérve is ütős kalandfilmnek indult. Ami azt illeti, a látvány elsőrangú lett, a kiállítás mértéke szintén, színészileg elfogadható, a harcművészet tálalása előtt pedig le a kalappal. Mondhatni majdnem minden sikerült. Leszámítva azt az "apróságot," hogy nincs melléjük egy nézőket lebilincselő mese. A történet ugyan kerek, de bizony tele van elkoptatott fordulatokkal. Emiatt a remélt nagy áttörést nem hozta meg a kivitelezők számára. Viszont kalandfilmként egész jó hírneve maradt mindmáig. több»

Ha Hideki Takahashi, akkor csambara. A neve összeforrott a műfajjal, abban aratta a legnagyobb színészi sikerereit. A rendező az a Kudo Eiichi, aki számos film rendezésekor bizonyította, hogy érti a dolgát. Például a klasszikussá lett "Thirteen Assassins" esetében. Ígéretes párosításnak tűnt együtt látni a nevüket a DVD borítóján. Nos, nem mindig arany, ami fénylik. Ezúttal pirit lett az ásvány a közelebbi szemrevételezésnél. Nagy melléfogásról azért szó nincs, de jobbat vártam. Aki ismeri a fenti páros minőségi munkáit, és megnézi ezt a filmet is, érteni fogja. A "Gyilkossági parancsok" bizonyára jobban bejön annak, aki az ismerkedésnél tart a szamurájos kalandfilmeknél. Neki még eredetinek tűnnek a fordulatok. Bizony, néha az is lehet gond, ha beleássa magát valaki egy műfajba. De lássuk a medvét. több»

Ha Masaki Kobayashi, akkor a Harakiri. Ez a párosítás még a szamurájfilmeket kevéssé ismerő nézőknél is gyakori. A fojtó légkörű, zárt térben játszódó drámák nagymesterének azért sikerült a legközismertebb rendezésén túl is jelentős alkotásokat letenni az asztalra. A téma ugyanabból a forrásból fakad, mint a világsikere. A szamurájkori elzárkózás lélekölő hatása a japán társadalmon belül. Egy témakörön belül nehéz kétszer olyan történetet elővezetni, hogy a néző ne érezze azt, önismétlést kap. Viszont a minimális változtatásokkal élő újrázás gyakorta a biztos siker legjobb útja, így a kísértés nagy. Masaki mester sikerrel elkerülte ezt a csapdát. Lássuk, miként oldotta meg. több»