Cash

Talán nem túl szerencsés egy filmtörténethez olyan főszereplőt választani, akin a szigorúbb kritikusok már fanyalogtak, majd megfejelésként egy szintén a szárnyait éppen csak bontogató rendezőt küldeni a forgatás levezénylésére. A vélhető papírforma ezúttal felborult, mert akik a bukást vizionálták Hollywood belterjes világában, bizony tévedtek. Bill Doolin és hírhedt Dalton banda ügyes-bajos dolgai jól sültek el a végeredmény vetítőtermekbe kerültekor. Lássuk, hogy miért! több»

A képek mesterének számító rendező utolsó nagyfilmje méltó volt az életműve lezárásához. A szívroham éppoly könyörtelennek bizonyult nála, mint ő a jelentős karakterek esetében a forgatókönyv írásakor, és a japán társadalom a harcosok korához. " A-must-see" film azok számára, akik szívesen nézik a valós történelmet kalandokkal vegyítő történeteket. több»

Egy valós merénylet esetében ez pláne fennáll. A náci sikerek közepén a britek lecsaptak a Harmadik Birodalom egyik csúcsalakjára. Meg akarták mutatni a náci vezérkarnak, ők sem számíthatnak semmi jóra a szenvtelen vérontásukért. Filmes szempontból igazán vonzó az alapanyag, hiszen van benne jó és rossz, elhivatottság, akció, miközben a néző tudatában ott él, hogy a látottak nem csupán egy íróasztal fiókjából előhúzott papíron zajlottak le. Viszont ahol sok a szépítést akaró, - ilyen vagy olyan szempont miatt - sőt, magas kormányzati körök nézik nagyítóval a részleteket, ott bizony időnként fel kell áldozni valamit. Néha a történelmi hűség egyes elemeit. (Azért a történelem búvárokat is kiszolgálták.)
Az "Operation Daybreak" belelépett pár csapdába a sok közül. Ma már - talán - lehetne róla egy teljesen valósághű filmet készíteni, de akkoriban túl sok szempontnak kellett megfelelni.
Lássuk a részleteket:
több»

Néha az élet váratlan váltásokat hoz. A DAEI filmstúdiót a lecsapó rák megfosztotta Raizo Ichikawától, akinek a szerepeltetése a pénzbevétel biztos forrása volt. Akkoriban a Nemuri Kyoshiro saga volt a legnagyobb sikere. A váratlan halálakor 2 előkészített történet várta volna. A DAEI menteni próbálta amit lehet, és egy kezdő, de ígéretes színészre bízta rá ezeket. Hiroki Matsukata később szép karriert futott be. Ám előbb lássuk, mire ment a nagy előd cipőjébe lépve. több»

Ki ért egyet a fenti szalagcímmel? Remélem sokan. Pláne akkor könnyű, ha a klasszikus amerikai stílust szerencsésen ötvözi a napjainkban jókora teret nyert italo-western beütésekkel. Borostás képű, erkölcsileg nem éppen makulátlan, de a lőfegyvereket jól forgató hőseink új életet szeretnének teremteni a "közismertségtől távol," a nem túl rég lezárult polgárháború embert próbáló nyomait viselve. Ebben semmi kivetnivaló nincs, hacsak nem a kiinduló tervük, ami az anyagi alapot adná. Egy bankrablást azért sokan helytelenítenek. A kisvárosi seriff kötelet lengetve lohol a túlélők nyomában, a kötelesség tudatát megfejelve egy alapos személyes bosszúvággyal.
Aki eddig olvasva nem akarja megnézni a készterméket, nem is szolgál rá, hogy legyen egy kellemes, szórakoztató estéje.
Azért a lentebbi, részletes kibontás talán segít a még habozóknak a döntésben. több»

A X. század elején Japán, amely a szamurájkor elzárkózása után rohamléptekkel igyekezett előre a modernizálás útján, ugyancsak gyorsan megerősödött. Miután számukra a Koreai-félsziget már évszázadok óta vágyott terület volt, hamar érdekellentétbe kerültek a szintén arrafelé "tervezgető" Orosz Császársággal. A "kis tigris" szembe került a "kolosszussal." Mondhatni, mindenki az utóbbi győzelmére számított. Japán tábornokai viszont számoltak. Úgy vélték, az ő utánpótlásai vonalaik sokkal rövidebbek, míg az orosz félnek szárazföldön hetek kellenek a hadseregük odairányítására, tengeren át pedig hosszú hónapon át nem képes erősítést juttatni a kulcsfontosságúnak számító, a szigetország hadserege által elszigetelt Port Arthur-i kikötőbe. Az ellentétes oldalon az elsöprőnek tartott emberfölényükben bíztak, és abban, hogy a helyi véderő kitart az erősítés befutásáig. Ebből a filmből kiderül, melyik fél számítása jött be... már ha valakinek kimaradt volna a történelmi ismeretei közül. Tény, hogy a film egyike volt az utolsó, ténylegesen hadseregnyi felszerelést és embertömeget megmozgató forgatásnak a mozis blockbusterek korából. Sajnos a filmesek többet foglalkoztak a szem elkápráztatásával, mint a nézőt megragadó, a történetet emberközelbe hozó részletekkel, így kissé képeskönyv hatása van a kész műnek. Ám mint "ritka madár," ma is képes kellemes időtöltéssel szolgálni egy estére. több»

A Goyokin és a Hitokiri a Hideo Gosha életmű kiemelkedő darabjai. A rendező ezekben megmutatta, hogy milyen az, amikor visszafogja az extremitást kedvelő oldalát, helyette a kidolgozott, valósághű társadalom kritikát helyezi előtérbe. Érdekes, bár szellemileg nem könnyű film egyik sem. Viszont magas művészi értékekkel telítettek. A Hitokiri az elzárkózás politikájának végnapjaiban játszódik, és a néző a karakterekkel együtt élheti át a politikai eszmék és a kardok viharait,
egy olyan korszakban, amikor a megegyezés szó sértésnek számított az ellenséges szamuráj klánok harcosai között. több»

Az Arkagyij és Borisz Sztrugackij szerzőpáros ezen műve nem tartozik a hozsannázva fogadott alkotásaik közé. Azért az intellektuális fantasztikumot kedvelők számon tartják. A képre vitele nagyfilmig sosem jutott el, ami betudható a rendkívül összetett témának. A cseh filmesek egy TV-játék erejééig nekirugaszkodtak a kisregénynek. A magam részéről jónak tartom, amit összehoztak, így aztán a saját "agymenésemmel" próbáltam rá felhívni a fantasztikumok rajongóinak figyelmét.
Aki akar, csatlakozzon. több»

Stanislaw Lem és Andrzej Wajda, a lengyel irodalom és filmrendezés két ikonikus alakja egy alkotáson belül. Máig rejtély, hogyan kerültek össze egy TV játék erejéig. Pláne a gyakorta tüskés természetű Lem írásának megfilmesítése meglepő, lévén, hogy a neves író arról volt híres, hogy gyakorta leszedte a keresztvizet a művei mozgóképes átültetéseiről. Volt ahogy volt, a végeredmény olyan unikum lett, amely manapság könnyebben átélhető, mint a bemutatása idején. Kár, hogy kissé nehéz felhajtani a neten, de azért nem lehetetlen. Az viszont tagadhatatlan, alapmű nem lett a lengyel sci-fin belül. Ritkaságokat gyűjtőknek javallott. több»

Néha még legendás rendezők is elvállalnak egy-egy olyan témát, amit aztán utólag megbánnak. Gyanítom, ez a politikai megrendelésre leforgatott film Tsui Hark életművében az említett csoportba sorolandó. Azért a jó öreg teljesen nem hagyta cserben a rajongóit, így aztán látvány és akció területén kiszolgálja a fogyasztókat. Ám egy igazi jó alkotáshoz ennyi kevés. Aki csupán egy laza szórakozásra vágyik, nyugodtan üljön le a megtekintésére. Viszont minden egyéb elvárását süllyessze a söröspohara aljára. több»