Nesmluvená setkání

Előbb-utóbb eljön az idő, amikor az emberiség kirajzik a világűrbe. Vajon mihez kezdünk odakint, egy olyan világban, amit nem a mi biológiai létünkre „terveztek?” Morál, belső félelem, eltitkolt vágyak és a túlélés reménye – mind-mind velünk utaznak ... Többmajd. Azt hiszem, ennyiből is nyilvánvaló, hogy „A kölyök” története vajmi kevéssé hasonló Luke Skywalker problémáihoz. A cseh filmesek egyébként is tv-re készítették a Sztrugackij fivérek művének adaptációját, nem pedig a mozitermek nagyvásznaira. Ennek ellenére akad pár remek látványi ötlet is. Viszont gondolati tartalomban bőven állják a versenyt a népszerű „hardcore sci-fikkel.” Az egyszerűsége ellenére a tv-játék nagyon korrekt feldogozása egy nehéz témának. Sokat kínál, de cserében elvár némi tűrőképességet. A szerzők (Sztrugackiják és a filmesek) vizsgálódási területe nem a rideg világűr, hanem maga az ember. Az írópáros elég furfangosan csomagolta a mondanivalóját, lassan, de biztosan jutnak el a végkövetkeztetésig. Szerencsére a képre vivők nem akartak okosabbak lenni a toll mestereinél, következetesen viszik végig az eredeti mű szellemiségét. Csak ott térnek el némileg az olvasottaktól, ahol a képi megvalósítás kívánja. A dolgokat az űrhajó legénységének egyik zöldfülű tagjának a szemén át követhetjük, aki éppoly rácsodálkozással fogadja az eseményeket, mint az embert előzőleg sosem látott „kölyök”. Ez remek együttgondolkodást biztosít a néző számára, semmi szájbarágós tálalás. Tessék törni a fejet az újabb és újabb problémákon és azok megoldásán. (Mindehhez persze CGI-parádé sem szükségeltetik.) A kérdések pedig szinte kiapadhatatlanok. Csak párat közülük: Mi az erősebb az emberben, az ösztön vagy a tudatos én? Mi késztet elzárkózásra egy fejlett civilizációt? Tiszteletben kell-e tartani a döntésüket, vagy óvatosan tapogatózni kell? Hol a felelősség vállalás határa, és kinek van joga azt meghúzni? Az emberi természet két oldala szintén feltűnik a témában. A férfinép racionális, logikaimádó és az alapján döntéshozó természetével időnként szembekerülnek az „örök Éva” mélyen ösztönös, helyes, ám adatokkal nem támogatott javaslatai. Amelyek attól még helyesek, de hogyan lehet másoknak „eladni” őket? Márpedig egy elárvult, magára marad gyermek előhozza a nőkből az ősi anyát. Hasonlóan kemény erkölcsi dilemma a köz javára történő cselekvés határainak meghúzása. A legfélelmetesebb helyzet az, ha valaki a többség érdekére hivatkozva át akarja lépni tisztesség korlátait. Sztrugackijék nem kínálnak fel könnyű lezárást. Mindenért fizetni kell. Lehet a szerelem elvesztésével vagy más személyes áldozattal, a tisztességünk feladásával, de akár élettel is. Feszült helyzeteknél eljön az a pillanat, amikor a belső tartás dönt a jó vagy rossz út választásánál. Nagyon valószínű, valamikor tényleg ilyen választás elé kerül majd a nagybetűs Ember. A mainstream vonalat kedvelő fogyasztóknak nem merem ajánlani ezt a történetet. Nincsenek mozgalmas jelenetek és szemet gyönyörködtető képi világ. Annál inkább javaslom azoknak, akik szellemi feltöltődésre vágynak, igazi problémák átgondolásával.