Enikő

Blake Livelyt kedvelem. De itt nem volt annyira hiteles. Összességében tetszett a film, szép emberek, fontos téma, amit nem lehet elégszer bemutatni, mert még mindig nincs rá társadalmilag megoldás, és nincs eléggé komolyan véve. Igazi csajos program.

Ahogyan az elején (spoiler) Hardin Scott fogalmaz, ez az ő történetük. Az ókori görögöktől, Jane Austenig már sokan leírták. Szóval már mindent leírtak és eljátszottak. Csak más színészekkel, más szavakkal. Külön öröm, hogy csak erotika van benne, nem megy át pornóba. Akkor a sztori, ahogy hozzám szólt: Vegyük a lelki sérült lányt, aki jókislány, teszi dolgát. És találkozik a figyelemhiányos, még jobban lelki sérült fiúval, aki előhozza belőle a NŐ-t, és A szerelmet. De egymásban hazatalálnak, amihez a fiú még nincs kész, ezt el is mondja. Viszont minden eszközt megragad, hogy felnőjön a feladathoz, mert számára ez a NŐ. És ez a nem mindegy, mert mindenki képes a változásra, a fejlődésre, ha... több»

Remek történelmi sorozat. Kiváló szereposztással. Korhű, barbár, felháborító, elgondolkodtató. Milyen jó, hogy nem abban a korban élünk. A válogatott kínzási eszközöket már jó, hogy rég betiltották.

Botrányos, történelemhamisítás. A sok színes bőrű benne, még a királynő is az. Abban a korban még udvari bolond se lehetett volna színes bőrű.

Imádtam elejétől a végéig. Philip Seymour Hoffman zsenialitása már itt megmutatkozik. Al Pacino megérdemelte az Oscart. A megkeseredett, reményvesztett öreg harcos a maga kendőzetlen szabad szájúságával, nők iránt érzett imádatával, ahogy úriember teszi. Nagyon kevés ilyen férfi van manapság. Hatalmas nagy igazság az életről, hogy ha valaki vagy, vagy a szüleid, akkor mindent megtehetsz, és nincs igazság a szegény, becsületes embereknek.

Alapmű, aki ezt a kultúrát, zenei világot kedveli. Ami különösen tetszett, hogy a hatásvadász zenék nem vonják el a figyelmét a cselekményről. Még anno kamaszként VHS-kazettán néztük valamelyik rapper haveromnál ámulattal.

Az alapötlet jó. Julius Roberts az, aki válaszokat akar, akarja, hogy történjen már valami, világosodjanak meg, de csak ordítozik, és lerészegedik, mikor nem történik semmi. A háztulajdonos végig olyan, mintha tudna valamit, de visszatartja az információkat. Ahogy a felesége eltűnését is kezeli, nem életszerű. Sok sebből vérzik a történet. Sokkal többet vártam. Egy magyar szatíra is lehetne, igyunk, majd lesz valahogy...

Elfogult vagyok vele kapcsolatban. Még a Take That-es korszakból is ő volt a kedvencem. Azóta ez a népszerűsége töretlen. Talán pont amiatt, hogy mer önmaga lenni, a maga démonaival, esetlenségével, szexfüggőségével stb.

Na ez az, ami annyira rossz volt, hogy sem a faszi szép szeme, sem a csaj teste nem tudott javítani ezen a retteneten.

Egy szűk réteghez tartozom, akinek tetszett a film. Szokatlan volt, persze nem a gazdag pali - szegény lány, hanem ami köztük történt. Mert nyíltan beszél a dominanciáról, szadizmusról, egyenlőtlen, egészségtelen kapcsolatról. Arról is szól, hogy ha két ember megegyezik, akkor mindent is szabad. Mert ki mondja meg, hogy mi a normális? A társadalmi elvárások, a szomszéd, aki majd mit gondol rólad? De arról is, hogy van, amikor van kiút és gyógyulás, de azt akarni kell, és piszok sokat dolgozni érte. És kell hozzá egy megfelelő intelligencia, levetni az egót és beismerni, hogy baj van. Transzgenerációs fájdalom is van benne. Ja és a szegény lány sem véletlenül lesz rút kiskacsából hattyú, anyu... több»

Nekem tetszett. Ez az olasz cigány gyerek, megérne 1-2 ajtócsapkodást. Ha a gyereknevelés, munka és háztartás, kerti munka, ja meg férj után lopok magamnak éjjel egy kis énidőt, akkor ez teljesen szórakoztat. Nem kell rajta gondolkodni, nincs túlbonyolítva, szép emberek, gyönyörű tájak, kikapcsol. Ennyi a dolga, semmi több. Ja és igen, nőknek való csak.

Többet vártam. Szeretem a drámákat, de ezen nemhogy bőgni, inkább bosszankodni tudtam. Untam Ephran és na, a kis csaj nevét már nem is tudom, csiki-csukiját. A másik városi doki örök morgolódását és emberutálatát. Bár tökéletesen bemutatta magyar orvosaink nagy részét. A 3. doki meg tök felesleges volt oda.

Engem lenyűgözött. A Reddingtont alakító színészre nem emlékszem, miben játszott előtte, de ezt a szerepet rá írták, az tuti.

Kötelező darab
Ha lehet kultfilm jelzővel illetni, akkor ez kultsorozat. Kötelező darab. Nem tudsz elmenni mellette, hogy ne legyen rád valamilyen hatással. A totális őrület, amikor már minden mindegy. Amikor nincs veszíteni valód, mert nem nyerhetsz. Imádtam.

Untam, fáradt volt és erőltetett és bárgyú. Idegesített. Talán pár részig jutottam. Egyik karakter sem fogott meg. Phoebe kifejezetten irritált.

Elfogult vagyok a maffia műfajjal kapcsolatban, én imádtam. Bár a pszichiáternő karakterét untam. Tony Soprano felesége is nagyon jó alakítást nyújt.

Nem csalódtam, méltó befejezése az első filmnek. Jó volt újra látni a karaktereket. Jó, h kiderült mi lett velük, és, h onnan is van kiút, ahonnan már nincsen. Ewan Mcgregort amúgy is szeretem.

Bakancslistás. Kultfilm, a maga nemében páratlan alkotás, szenzációs színészi teljesítményekkel. A valót mutatja be, ahol már rég nem te irányítasz, és ahol már csak az számít, hogy újra belődd magad , hogy elviselhetőbb legyen a fájdalom, az üresség. A zenék teszik igazán feledhetetlenné, mert nagyon el van találva. Kötelezővé tenném az iskolákban.

Ez az a világ, amibe soha nem nyertem volna betekintést, ha nincs ez a sorozat. A két alapvető kulcsfigura, akik az elején nem is különbözhetnének jobban egymástól. Ám a hatalom, a pénz és a csillogás mindenkit megváltoztat.

Talán azért szimpatizáltam Dexterrel, mert akiket megölt, sokkal betegebbek voltak nála, és megérdemelték a halált, mivel az igazságszolgáltatás nem elég erélyes, ami a tényleges büntetéseket és főleg a halálbüntetést illeti. Egy pszichopata igazságosztó.