Bár eddig sem volt titok, hogy Timothée Chalamet énekelni is jól tud - hiszen láthattuk már a Wonka című filmben -, de a magyar mozikban február 6-tól látható Sehol se otthon című Bob Dylan biopic kapcsán a színész különösen elkápráztatta James Mangold rendezőt.

Mangoldtól nem idegen, hogy színészei élőben énekeljenek. Joaquin Phoenix is megtette ezt A nyughatatlan című filmben, amikor Johnny Cash-t játszotta.

A mostani filmben Chalamet egy fiatal Dylant alakít, aki 1961-ben érkezik New Yorkba, és gyorsan felemelkedik a folk-színtéren. A film 1961 és 1965 között játszódik, amikor Dylan elektromos gitárra vált.

Ez nem egy tipikus életrajzi film, ahogy Mangold fogalmaz, mert a történet nem Dylan születésének és életének teljes történetéhez kötődik:

„A másik előnye, hogy 1961 és 1965 között írta az összes dalt, amit ebben a filmben hallhatunk - és a fickó még 24 éves sem volt, amikor ez a film véget ér. Ez csak a tizede azoknak a daloknak, amelyeket ebben az időszakban írt” - idézi a rendezőt a WGA rendezvényről a Variety.

A COVID és a szakszervezeti sztrájkok miatt öt évig tartott, mire a film elkészült, de ez a leállás Mangold javára vált. Elmondása szerint a színészek, különösen Chalamet, így több időt töltöttek az éneklés tökéletesítésével és a hangszereikkel való ismerkedéssel.

A forgatás végül 2024 elején kezdődött, és Mangold nem volt biztos benne, hogy végig élő felvételeket fog használni. Az egyik első jelenet, amit leforgatott, az a pillanat volt, amikor Dylan és Woody Guthrie, akit Scoot McNairy alakított. „Ezt az első öt-hat napban vettük fel” - mondta Mangold - „És volt egy egész backstage dolog, amikor Timmy azt mondta, hogy 'élőben akarom kipróbálni'.”

Mangold szerint „néhányan a hang- és zenei rendezők közül azt mondták, hogy ez nem jó ötlet”. De a rendező nem akart senkit sem visszatartani, különösen Chalamet-t nem. Így hát belevágtak.

„És ő fenomenális volt. Nem csak, hogy bebizonyította a módszer zsenialitását, de van az a pillanat, amikor befejezi azt a dalt, és tart egy hangot, és csak üti a gitár mély húrját újra és újra, és a szemei mintha Woodyba fúródtak volna, és csak tartja ezt a hangot, és ettől kirázott a hideg. Emlékszem, hogy ott ültem tőle két méterre, amikor ezt csinálta, és arra gondoltam, hogy 'Szent sz*r'. Ez nem történhetett volna meg, ha mindez nem élőben megy, hanem playbackről."

Ted Caplan felügyelő zenei szerkesztő megjegyezte, hogy bár a film nem mutat be teljes előadásokat, de minden egyes dalt „tetőtől talpig” rögzítettek Még a film csúcspontját, az 1965-ös Newport Folk Fesztivált is felvették, ahol Dylan a közönség legnagyobb bánatára elektromos gitárral lépett a nyilvánosság elé.

„Ezt egy teljes koncertként vettük fel; a Hammer-daltól a 'Baby Blue'-ig egyetlen menet volt” - mondta Caplan, és elmagyarázta, hogy ahelyett, hogy felvételről felvételre vették volna az egyes dalokat, a koncertek egyetlen egyenes menetben készültek - „Azt hiszem, ez adott egy különleges, élő, igazi varázslatot. Látszik, hogy Timmy mennyire benne van a dologban.”

dráma | életrajzi | zenés

1961-ben, amikor a kulturális változások végigsöpörnek az országon, egy rejtélyes 19 éves minnesotai fiatalember lép be New York dinamikus zenei életébe, gitárral a kezében és... több»