Az I Spit on Your Grave címre keresztelt produkciókat egyértelműen csak azon nézőik fogják úgy igazán kedvelni, akik nem vetik meg az úgynevezett rape & revenge stílusú alkotásokat, és akikek egyáltalán nem zavar az, ha az adott film nem fukarkodik az exploitation műfaj sajátosságaival. Nos jómagam is nem egy, és nem két e stílusban bemutatott alkotást láthattam már ez idáig, és hát az kell hogy írjam, szinte a legtöbb esetben korrekt alkotásokhoz volt szerencsém. A horror műfaján belül talán az egyik leghíresebb e stílusban elkészített film az 1978-as Day of the Woman volt, ráadásul 2010-ben, Steven R. Monroe alaposan leporolta és megrendezte annak az újrafeldolgozását, amely az én szememben még jobbra is sikeredett, mint a 78-as eredeti változat, így hát voltak elvárásaim a 2013-as I Spit on Your Grave 2-vel kapcsolatban, amilyet ráadásul ismételten Steven R. Monroe készíthetett el. Viszont sajnos a végeredmény meg sem közelítette a 2010-es első rész minőségét.
Véleményemet jelen esetben azzal kezdeném, amiről már jó pár alkalommal olvastam különféle horrorfilmes fórumokon ezzel a produkcióval kapcsolatosan, miszerint hogy miért is kellett eme filmet úgy eladniuk a készítőknek, miszerint ez egy folytatása lenne az igencsak jó sikeredett 2010-es Köpök a sírodra című produkciójának, amikor semmi köze nincs ahhoz. A válasz sajnos fájdalmasan egyszerű, ugyanis azért, mert bár igaz, hogy semmi összefüggés nincs a két film közt, maximum annyi, hogy ez is egy szörnyű erőszakos esemény megbosszulására építik fel a filmbéli cselekményt, de míg a 2010-es I Spit on Your Grave még sikerült egy elég szép kis ismeretségre szert tenni, így pedig hát gondolták, miért ne lehetne eme produkciót úgy eladni, hogy annak a második része lenne. Nos jómagam mindig nagy pofátlanságnak tartottam az effajta „folytatásokat”, de ezek után nézzük meg, hogy miért tartom egy sokkal gyengébb filmnek jelen alkotásunkat, mint mondjuk a 2010-es Köpök a sírodra című filmhez képest.
Elsősorban a pocsékra sikeredett forgatókönyve miatt, melyet jelen esetben Neil Elmannek és Thomas Fentonnak köszönhetünk. Merthogy maga a film történetével még nem is lenne különösebben nagy baj, ugyanis még a film játékidejének az elején egész ügyesen építik fel az írók a rape & revenge alapokat, majd sajnos ahogy haladunk tovább a film cselekményével, úgy esik ezer darabkára eme történet, és számomra úgy válik egyre kínosabbá a filmben látott események.
Számomra az első komolyabb történetbéli ostobaság akkor ért, amikor a cselekmény helyszínét áthelyezik New Yorkból Bulgáriába. Szerintem mindez totálisan felesleges volt, ráadásképp meg csak azt érték el ezzel a forgatókönyvírók, hogy egy sornyi kérdés merüljön majd fel a nézőben, amit persze teljesen megválaszolatlanul hagytak. Bár mindez csak a lejtmenetedének a kezdete, és innentől fogva igencsak kevés értékelhető dolgot találtam a kész filmben. Ugyanis jelen filmünk forgatókönyvírói igencsak lusták voltak ahhoz, hogy a legtöbb esetben a nézőiben felmerülő nem is oly kevés kérdésekre választ adjanak majd a történetükben. Merthogy a forgatókönyvírók úgy képzelték, hogy bőven meg fognak elégedni a nézőik azzal a ténnyel, miszerint hogy a bosszú mindig édes.
Nos mindez számomra édes kevés volt jelen filmünk esetében, ráadásul valahogy a filmbéli Katie Carter (Jemma Dallender) szörnyű megpróbáltatásai sem sikeredtek olyan hatásosra, mint a 2010-es filmben látható főhősének a szenvedése. Ráadásul a bosszú kivitelezése is nagyon erőltetnek hatott, minimális kreativitással (ami viszont a 2010-es film egyik legerősebb pontjai voltak). Mindezen dolgokra még rátesz plusz egy lapáttal az is, hogy ebben a filmben látható erőszaktevőkben semmi karakter nem található, nem úgy, mint a 2010-es film erőszaktevőiben, emiatt pedig szinte nulla katarzist tudtak elérni bennem a levadászásuk. Arról pedig már nem is akarok szót ejteni, hogy a levadászásuk technikai kivitelezése, messze nem lett annyira jól elkészítve, mint a már korábban oly sokszor emlegetett 2010-es „első” részben.
Mindent egybevéve számomra csak egy gyenge koppintása lett az I Spit on Your Grave 2, a 2010-ben bemutatott első részhez képest. Persze ízlések és pofonok, ugyanis míg a rape & revenge stílusú filmek többségénél a történetbéli hiányosságokat, általában jól sikerül áthidalniuk a készítőknek az exploitation műfaj sajátosságaival, de az itt szerintem nem sikerült túl jól, ezért maximum két csillagra tudom mindezt értékelni.
69 I Spit on Your Grave 2 (2013)
Jemma Dallender New Yorkba költözik azzal a céllal, hogy modell legyen. El is megy egy fotózásra, ám a helyszínen derül csak kis, hogy csúnyán átverték. Megkínozzák,... több»
Szereplők: Jemma Dallender, Joe Absolom, Yavor Baharov, George Zlatarev, Mary Stockley
