Egyszer már megfogadtam, hogy az osztrák Ulrich Seidel rendezéseit kerülni fogom, de most mégis valami mazochista kényszer miatt megnéztem az első játékfilmjét, hátha… Nem hiszem, hogy hazájában a hivatalos politika kedvelt filmkészítője lenne, mert ilyen leleplező erővel, szinte dokumentumfilmes eszközökkel így lerántani a leplet a jóléti állam fonákságairól már feszegeti a hazaárulás határait. A filmből az derül ki, hogy a szomszédos államban mindenki aberrált, jó dolgukban nem tudják, hogy mivel űzzék el a rájuk telepedett közönyt és unalmat. Nincs egyetlenegy csak minimálisan is kedvelhető szereplő, hányingert keltő kórlelet a gazdasági bőség ellenére kialakult egyéni és társadalmi viszonyokról. Sarkosabban fogalmazva: Herr Seidel nagyon örüljön, hogy az általa oly szörnyűnek bemutatott ország hajlandó finanszírozni a kritikusok által remeknek ítélt munkáit. Igazán kíváncsi lennék, hogy ha történetesen a keleti szomszédunkban élne, milyen filmkészítési lehetőségekkel bírna? Már az első próbálkozásai után lecsuknák, a haza ellenségének tekintve. Minden félreértést kizárva: egy pillanatra sem szeretném az ottani viszonyokat, de mindenben csak a rosszat, a szégyellendő jellemzőket láttatni rettenetesen egyoldalú nézőpont. Ez a film végleg meggyőzött arról, hogy ezt a rendezőt a tiltólistámra tegyem.
Egyszer már megfogadtam, hogy az osztrák Ulrich Seidel rendezéseit kerülni fogom, de most mégis valami mazochista kényszer miatt megnéztem az első játékfilmjét, hátha… Nem hiszem, hogy hazájában a hivatalos politika kedvelt filmkészítője lenne, mert ilyen leleplező erővel, szinte dokumentumfilmes eszközökkel így lerántani a leplet a jóléti állam fonákságairól már feszegeti a hazaárulás határait. A filmből az derül ki, hogy a szomszédos államban mindenki aberrált, jó dolgukban nem tudják, hogy mivel űzzék el a rájuk telepedett közönyt és unalmat. Nincs egyetlenegy csak minimálisan is kedvelhető szereplő, hányingert keltő kórlelet a gazdasági bőség ellenére kialakult egyéni és társadalmi viszonyokról. Sarkosabban fogalmazva: Herr Seidel nagyon örüljön, hogy az általa oly szörnyűnek bemutatott ország hajlandó finanszírozni a kritikusok által remeknek ítélt munkáit. Igazán kíváncsi lennék, hogy ha történetesen a keleti szomszédunkban élne, milyen filmkészítési lehetőségekkel bírna? Már az első próbálkozásai után lecsuknák, a haza ellenségének tekintve. Minden félreértést kizárva: egy pillanatra sem szeretném az ottani viszonyokat, de mindenben csak a rosszat, a szégyellendő jellemzőket láttatni rettenetesen egyoldalú nézőpont. Ez a film végleg meggyőzött arról, hogy ezt a rendezőt a tiltólistámra tegyem.