A szitkomok közül abszolút kedvencem volt a sorozat, többször megnéztem, és nem tudtam megunni a poénjait; körülbelül a hatodik évadtól azonban elkezdett zuhanni a színvonala, így egy idő után feladtam, nem néztem tovább.
A poénok fő forrása Sheldon különcsége, na meg a baráti körébe tartozó Leonard, Howard és Rajesh kockasága volt. Az első évadok humorát arra építették, hogy Sheldon nem érti az emberi kapcsolatokat, a szarkazmust és iróniát, fogalma sincs, hogyan kezelje mások érzelmeit. A többiek pedig egyszerűen csak saját komplexusaik miatt voltak képtelenek normális kapcsolatok építésére. Ez az irány a sorozat második felétől teljesen kiveszett a történetből, onnantól, hogy a női karakterek barátnő és feleség szerepet kaptak, a "kockák nem tudnak mit kezdeni a való élettel" koncepció kikopott az epizódokból, és maradtak a párkapcsolati problémák, Bernadette sipítozása, és ami nálam teljesen kiverte a biztosítékot, Sheldon teljes átalakulása a közeledést és kötődést elutasító merev figurából vicceskedő, párkapcsolatban élő, az eredeti elgondolásból teljesen kilógó figurává.
Értem a filmkészítők motivációját, óriási nézettsége volt az Agymenőknek, ezért próbálták a végtelenségig húzni, azonban be kellett volna látniuk, hogy ez a történet kimerült, ideje lezárni. Sajnos nem így történt, kár érte.
Úgy érzem, az első évadok miatt megérdemli az öt csillagot, részletesebben lebontva már más lenne a helyzet...
A szitkomok közül abszolút kedvencem volt a sorozat, többször megnéztem, és nem tudtam megunni a poénjait; körülbelül a hatodik évadtól azonban elkezdett zuhanni a színvonala, így egy idő után feladtam, nem néztem tovább.
A poénok fő forrása Sheldon különcsége, na meg a baráti körébe tartozó Leonard, Howard és Rajesh kockasága volt. Az első évadok humorát arra építették, hogy Sheldon nem érti az emberi kapcsolatokat, a szarkazmust és iróniát, fogalma sincs, hogyan kezelje mások érzelmeit. A többiek pedig egyszerűen csak saját komplexusaik miatt voltak képtelenek normális kapcsolatok építésére. Ez az irány a sorozat második felétől teljesen kiveszett a történetből, onnantól, hogy a női karakterek barátnő és feleség szerepet kaptak, a "kockák nem tudnak mit kezdeni a való élettel" koncepció kikopott az epizódokból, és maradtak a párkapcsolati problémák, Bernadette sipítozása, és ami nálam teljesen kiverte a biztosítékot, Sheldon teljes átalakulása a közeledést és kötődést elutasító merev figurából vicceskedő, párkapcsolatban élő, az eredeti elgondolásból teljesen kilógó figurává.
Értem a filmkészítők motivációját, óriási nézettsége volt az Agymenőknek, ezért próbálták a végtelenségig húzni, azonban be kellett volna látniuk, hogy ez a történet kimerült, ideje lezárni. Sajnos nem így történt, kár érte.
Úgy érzem, az első évadok miatt megérdemli az öt csillagot, részletesebben lebontva már más lenne a helyzet...