Az amerikaiak még 2008-ban gyorsan elkészítették a saját kis [Rec] változatukat a Karantén című mozival. Mivel nem túl sok pénzből (mindössze 12 millió dollárból) össze tudták hozni a maguk változatát, és világszerte pluszosnak könyvelhették el a film bevételeit (több mint 41 millió dollárt termelt), már 2010-ben elkezdték a Karantén 2. fejlesztését.
Bár a film elkészítését kiadták egy kisebb filmstúdiónak (Stage 6), és a gyártási költségvetésből is alaposan visszavettek (mindössze 4 millió dollár állt a film elkészítésére), mégis 2011-ben elkészülhetett a Karantén 2. Elsősorban inkább a DVD és a Blu-ray piacra szánták, amolyan független filmként. Na de lássuk hát, hogy milyen is lett végül a kész film!
Az első nagyobbacska pozitívuma nálam az volt, hogy itt már nem a [Rec]²-t akarták koppintani, hanem a forgatókönyvírója és egyben rendezője, John Pogue legalább megpróbálkozott azzal, hogy egy önálló filmet hozzon tető alá. Tulajdonképpen nehéz folytatásként tekinteni a Karantén második részére, ugyanis csak minimálisan kapcsolódik a cselekménye az első filmhez. Ezt legalább annyira vehetjük negatívumként is, mint pozitívumként, hisz így legalább a plágium árnyéka nem vetül erre az alkotásra.
Tulajdonképpen ahogy elkezdik a film történetét, arra még akár azt is mondhatnám, hogy az én tetszésemet aránylag el is tudták vele nyerni. Mert hát nagyon kevés félelmetesebb dolgot tudok elképzelni, mint hogy egy furcsa és igencsak veszélyes fertőzés üti fel a fejét egy repülőgépen. Ez a fajta klausztrofób érzés nagyon sokat tudott volna dobni a film történetén, hisz egy efféle helyzetben majdhogynem nullára redukálódna a szereplőink túlélési lehetősége.
Na de mivel jelen filmünk kapott egy alcímet is (A terminál), így sejthető volt az, hogy nem egy repülőgépen fog végig a cselekménye zajlani. Tulajdonképpen, mikor elkezdődik a terminálos része a film történetének, onnantól kezdve csökkent és csak csökkent az a fajta feszültség, ami elvárható lenne egy jó horrorfilmtől.
Bár meg kell hagyni, hogy a forgatókönyvért felelős John Pogue szinte megpróbált mindent bevetni ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű feszültséget tartogasson még itt is a film története, de nekem ez kevés volt. Őszintén bevallom, miután megnéztem a filmet, rá kellett keresnem, hogy létezik-e valami bővített változata (de nincs ilyen), ugyanis olyan légből kapott jelenetek sorjáznak benne, hogy én csak fogtam a fejem ezek láttán.
A film befejezése pedig kimerítette nálam a logikai buktatók tárházát. Továbbá erősen érződött az is, hogy a gyors vágásokkal kívánták elfedni a költségvetési hiányosságait a filmnek.
Azért némi pozitívumai is voltak a filmnek. Ilyenek volt például a színészi alakítások. Tulajdonképpen egyetlen filmbéli színészről sem tudtam semmit, így nem is bizakodtam abban, hogy elfogadható alakításokat láthatok majd tőlük, de azt kell, hogy írjam, az átlagos szint bőven megvolt e téren eme produkcióban. Továbbá a filmben látható sminkeket is egészen elfogadhatóra értékeltem.
Összegezve: az, hogy elhagyták a found footage zsánert jelen filmünk esetében, már azért jár tőlem egy fél piros pont, de sajnos semmi igazán emlékezeteset, avagy kiemelkedőt nem tudnék említeni a Karantén 2. esetében. Így pedig egy kis jóindulattal a halovány háromcsillagos tartományba sorolnám jelen produkciónkat.
69 Karantén 2. (2011)
horror | misztikus | sci-fi | thriller
Egy repülőgépen gyilkos vírus terjed el. Miután landolnak, a reptér terminálját karantén alá helyezik. több»
Szereplők: Judd Lormand, Josh Cooke, Mercedes Masöhn, Mattie Liptak, Ignacio Serricchio
