2008-ban indította a Marvel Stúdió ezt a hatalmas univerzumot. Azóta figyelemmel kísérem, és csodálom azt az összefüggést, amit az évről évre debütáló szuperhős mozik közt felfedezni lehet. Már a tavalyi Végtelen háború is megmutatta, hogy a 20 filmen át dédelgetett gyümölcs beérett. Hihetetlen, de a Bosszúállók: Végjáték képes volt mindezt az érzést és élményt a csúcson túlra emelni. Minden képzeletemet felülmúlta, és olyan moziélményt nyújtott, amit csak 10-15 évente adhat egy ilyen nagyszabású film.
Természetesen spoilermentesen írok a Végjátékról, ami piszok nehéz feladat, hiszen hála a kitűnő marketingnek, egyik előzetes sem lőtt le semmit előre. Így minden poén, minden dráma és fordulat sokkal hatásosabban működik, mint azt bárki is várta volna. Okos húzás ez, hiszen – túlzás nélkül – a film minden egyes momentuma visszautal valamelyik korábbi filmre. Még az eddig elhanyagoltnak tűnő párbeszédek és jelenetek is új értelmet nyernek, tehát azok a nézők vannak a legjobb helyzetben, akik „maratont” futottak a Marvel-filmekkel a Végjáték előtt.
A 180 perces játékidő elsőre talán soknak tűnik, de megijedni nem kell tőle. Rengeteg történetszálat vázol fel, de egy percig sem érezzük unalmasnak. A poénok a Marvel-filmek megszokott módján jönnek: nem viszik túlzásba, nem zökkentenek ki a komorabb és drámaibb hangulatból, mindig a jó ízlés határain belül szórakoztatnak. (Humor szempontjából szerintem az utolsó két Bosszúálló filmben volt a legjobban eltalálva az arány.)
Ki merem jelenteni, hogy mozitörténelmet ír(t) ez a film. Olyan katarzist élhettek át a nézők a telt házas premier előtti vetítésen, amilyet nem lehet minden évben megtapasztalni. Komolyan kíváncsi lennék egy rejtett kamerás kisfilmre, hogy milyen hatással voltak rájuk ezek a három órás pillanatok. Engem minden egyes perce magával ragadott, főleg, hogy az általam közkedvelt, és sokak által elhanyagolt időutazás kérdései is előkerültek a sztoriban. Már maga az a másfél óra, ami ezt a témát öleli fel, újra átélte velem azt az érzést, ami miatt a Vissza a jövőbe 2 az egyik kedvenc filmem.
A fináléhoz vezető út és maga a lezárás pedig káprázatos. Annyira kerek, annyira méltó, és annyira drámai képsorokkal ér véget ez a több mint 20 filmből álló univerzum, hogy még a felnőtt emberek is elérzékenyülnek. A filmet követően egy olyan érzelmi hullám járt át, amit némelyek még enyhe libabőrrel sem tudnak lerendezni. Számomra hihetetlen, hogy ennyi érzelmi hatást ki lehet hozni egy szuperhősökről szóló filmből.
Minden téren tökéletes. Napok, hetek múlva is a hatása alá kerül az ember. No.1.
81 Bosszúállók: Végjáték (2019)
Thanos (Josh Brolin) betartotta az ígéretét, végrehajtotta a tervét és megsemmisítette az univerzum felét. A Bosszúállók tehetetlenek, a Földön eluralkodott a káosz. Amerika... több»
Szereplők: Robert Downey Jr., Scarlett Johansson, Bradley Cooper, Samuel L. Jackson, Benedict Cumberbatch
